Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (16) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (1) A szeretet mint életforma (2) adakozás (1) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent2015 (1) Aggódás (9) ajándék (7) Alapítvány (4) alázatosság (1) alkalmatlanság (1) Anyáknapja (5) átadás (6) barátság (5) bátorítás (21) Békesség (19) belső békesség (4) belső viharok (11) beszéd (2) Biblia olvasás (5) Bizalom (34) bizonyságtétel (7) bölcsesség (5) Bűnbocsánat (3) céltudatos élet (2) család (1) csalódások (1) Csendes percek (1457) csüggedés (8) Depresszió (5) dicsőítés (7) Döntések (5) Egy misszionárius naplójából (14) egyedül (1) együttérzés (6) elengedés (1) életöröm (2) elfogadás (7) Elgondolkodtató történetek (16) előítélet (2) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (4) erő (6) fájdalom (5) fáradtság (1) feladat (7) félelem (2) feltámadás (1) feltöltődés (4) Filmajánló (4) Főoldal (148) Galéria (39) gondolataink irányítása (4) Gondolatok (40) gondviselés (10) Gyermeknevelés (12) Gyógyulás (3) győzelem (2) hála (5) hálaadás (5) harag (1) harc (1) házasság (18) hit (16) hozzáállás (3) Húsvét (2) hűség (6) időbeosztás (3) igazság (5) Igehirdetés (38) Igevers (4) Ima (24) imádság (4) irgalom (6) Isten hűsége (22) Isten követése (4) Isten neve (4) Isten szeretete (36) Isten terve (3) Isten tudja (1) Isten válasza (8) Isten védelme (15) Isten vezetése (36) Istenen lévő tekintet (2) Istennel töltött idő (9) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus áldozata (5) Jézus barátsága (1) Jézus követése (22) jóság (1) jövő (1) kapcsolatok (17) Kegyelem (16) keresés (1) kételkedés (3) kétségbeesés (1) kísértés (5) kitartás (8) konfliktusok kezelése (2) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub: A menedék (16) Krisztus követése (4) küzdelem (7) lehetetlen (1) magány (3) magvetés (1) margóra (1) megbízatás (2) megbocsátás (5) megelégedettség (4) megismerés (5) Megpróbáltatás (16) megtèrès (2) megváltás (3) megváltást (1) mint Jézus (1) neheztelés (1) nyugalom (4) nyugtalanság (2) odafigyelés (2) odaszánás (2) olvasói gondolatok (2) öltözet (2) önértékelés (18) önvizsgálat (4) örök élet (4) összetöretés (1) pihenés (2) próba (1) Receptek (4) Remény (15) sóvárgás (1) stresszkezelés (2) szabadság (5) szavaink ereje (1) szelídség (3) Szentlélek (1) szépség (2) szerelem (2) szeretet (19) szolgálat (7) teherhordozás (1) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (1) türelem (5) ünnep (3) valentin nap (1) változás (7) várakozás (4) vendégfogadás (1) Versek (36) veszteség (1) video (4) Vigasz (6)

2016. október 1., szombat

Áldások a medencében

„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” 

(Példabeszédek 11,25)

Az egész egy fürdőruhával kezdődött. Vennem kellett egyet. 
Dannel Charlestonba vittük a gyerekeket és az unokákat egy hét nyaralásra. Tengerpart, úszómedence, élményfürdő – ez volt a terv, és én meg is akartam valósítani. Hölgyeim, tudom, hogy ti megértitek, milyen borzasztó nehéz olyan fürdőruhát találni, ami méretben is jó, és jól is áll. Két napom volt indulásig, de mindkét nap zsúfolásig volt időpontokkal, megbeszélésekkel, határidőkkel.

Imádkoztam. Igen. Imádkoztam. Kértem Istent, hogy segítsen megtalálni a tökéletes fürdőruhát: egyszerű, jól áll és olcsó. Az orvosomtól hazafelé menet elhaladtam az egyik kedvenc boltom mellett. Oda csak akkor megyek be, ha nagy leárazás van, nálam pedig van kupon. Megláttam az élénk piros „Kiárusítás” feliratot a kirakatban, és tudtam, hogy itt a nagy lehetőség beváltani a kupont is. Végre! 25 percem volt bejutni az üzletbe… találni egy fürdőruhát… és tovább állni, hogy időben odaérjek a következő megbeszélésemre.

Amikor besétáltam, megláttam a kicsi fürdőruhás állványt a bolt hátsó sarkában. Kérdeztem is az eladót, hogy tényleg csak ennyi fürdőruhájuk van-e. „Attól tartok, igen” – volt a válasz. „Múlt héten volt a nagy kiárusítás, de nézzen körül. Sohase tudhatja, mire talál rá.” Mustármagnyi hittel indultam az állvány felé. És akkor megláttam – egy gyönyörű fekete fürdőruhát. Egyszerű volt, szépen kidolgozott, és pont az én méretemben. Visszatartott lélegzettel pillantottam rá az árcédulára. Ó. Te. Jó… 60%-s leértékelés volt rajta, a kuponom pedig további 20% kedvezményt biztosított. Amint felpróbáltam, örömtáncot lejtettem a próbafülkében, és megköszöntem Istennek, hogy elvezetett a tökéletes fürdőruhához. De ez még koránt sem a történet vége.

Mikor megérkeztünk Charlestonba, a gyerekek rögtön fürdeni akartak. Felvettem hát az új fürdőruhámat, és alázatosan fogadtam a férjem, a gyerekeim és az unokáim dicséreteit, ahogy a medence felé tartottunk. Két idősebb hölgy volt még a medencében, beszélgettek, néha úsztak egy-két hosszt. Ahogy megláttak minket, mosolyogtak és integettek, majd egyikőjük azt mondta: „Nagyon tetszik a fürdőrucid! Olyan édesen nézel ki benne!” Komolyan. Szebbé. Tették. A napom.

Az unokáink bemutatták új vízi mutatványaikat, mi pedig Dannel megtapsoltuk őket, és éljeneztünk. Az egyik hölgy azt mondta: „Gyönyörű unokáid vannak! Biztosan irtó büszke vagy rájuk.” És abban a pillanatban megéreztem, ahogy Isten munkálkodik. A férjem és a lányom is érezték ezt, ahogy lassan terelgették a gyerkőcöket a medence másik végébe. Egy órán át beszélgettem Juliával és Shirly-vel, akik megosztották velem életüket, kiöntötték szívüket: egyikőjük elvesztette férjét, másikójuk majdnem végzetes autóbalesetet szenvedett, melynek következményeit még ma is szenvedi, de arról is beszámoltak, hogyan találtak rá Istenre. Én is elmeséltem kalandjaimat. Amikor mondtam, hogy Birch Runban fogok beszédet tartani, Julia megragadott: „Közel lakok Birch Runhoz. Én is megyek a konferenciára. Most csak látogatóban vagyok Shirley-nél.” Már mennem kellett, de még imádkoztunk együtt, hárman egymásért. Jaj, mennyire szép, ahogy Isten rendezi a lépéseket! Ahogy szállásunkra értem, és elmeséltem, mi történt velem, a lányom, Danna azt mondta: „Gondolj csak bele, anyu. Mi van, ha nem veszed meg azt a fürdőruhát? Most nem ismerhetnéd azt a két új barátnőt.”

Igen. Nem lett volna részem áldásokban a medencében.

Ne becsüld alá Istent.

Semmi megszokott nincs a mai napodban.

Vannak emberek, akiket Isten céllal a te ösvényedre helyez:
Az eladónak, ahol vásárolsz, látnia kell Isten szeretetét a mosolyodban.
A nem tervezett találka egy barátoddal, akinek bátorításra van szüksége, az egy Isten rendelte halaszthatatlan alkalom.
Megkapod a leveleid, és meglátod a szomszédod az udvarán. Tudnia kell, hogy gondoskodsz róla is… hogy tudja, hogy Isten is gondoskodik.

Minden reggel szívedben egy igennel kelj fel.
Aztán kezdj el keresni.
Keresd Istent a körülményekben… az emberekben, akikkel találkozol…
a szomszédod tolakodásában…
a munkatársad őrjítő viselkedésében
vagy a tini lányod bosszantó bohóckodásában.
Keresd a lehetőséged, hogy bemutasd nekik Istent, és ne hagyd ki az áldásokat!


Atyám, ma igennel a szívemben jövök eléd. Bármit akarsz tőlem, hogy tegyek, meg fogom tenni. Bármit akarsz tőlem, hogy mondjak, mondani fogom. Bárhova akarod, hogy menjek, menni fogok. Köszönöm a szereteted és a tervet, amit elkészítettél számomra. Megalázkodom előtted, Uram. Nem akarom kihagyni a lehetőséget, hogy megáldj másokat vagy engem.





(Blessings at the Pool, Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission
www.girlfriendsingod.com, fordítota: Kiss Erzsébet Janka, fotó:pinterest)

2016. szeptember 30., péntek

Ha felmerült benned a kérdés, hogy tudja-e Isten

„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.” Zsolt 35,16

Hónapokon át ugyanarról imádkoztam, és úgy tűnt, nem érkezik válasz.
Ezért valahányszor Istennel beszélgettem, újra meg újra felhívtam a figyelmét kívánságaimra. Úgy éreztem, tudomására kell hoznom, hogy még mindig türelmetlenül várom, hogy lépjen, és hogy az igazat megvallva, kezd nyugtalanítani, hogy nem tesz semmit, talán nem is figyel rám.
Uram, irgalmazz.
Egy újabb kimerítő, elkeserítő nap után lefekvéskor végre megfogalmaztam a kérdéseket, amik mindnyájunkat kísértenek, mikor nem fordulnak jó irányba a dolgok, és sokasodnak gondjaink. „Uram, látsz Te engem? Hallod egyáltalán, amit mondok? Tudod, hogy mi zajlik?” Aztán pár perc múlva álomba zuhantam.
Néhány órával később, az éjszaka sötét csendjében hirtelen felébredtem. Semmi recsegés nem hallatszott a szomszéd szobából, nem csattant dörgés-villámlás odakint, ami megszakíthatta volna álmomat. Teljes csend volt – leszámítva egy ritmikus dallamot, ami folyamatosan hangzott a fejemben.
Ismerős volt, de rég nem hallottam, így beletelt néhány álmos percbe, míg felismertem. Amikor viszont a szöveg is előbukkant, és a dallamra került, könnybe lábadt a szemem. Hogy mi volt a dal? A „He knows” – Ő tudja – Jeremy Camptől.
Ő tudja, ismer minden fájdalmat, minden szúrást, átélte a szenvedést. Tedd le a terhedet, emeld fel szemedet Ahhoz, aki ismeri gondodat. Ő tudja. He knows.
Nagyot dobbant a szívem, amikor rájöttem, hogy Mennyei Apukám ilyen kedves, szelíd módját választotta annak, hogy szóljon hozzám. Miközben az egész világegyetemet igazgatta, Isten úgy vélte, ideje, hogy adjon egy jelt nekem: az, hogy nem tudok róla, nem jelenti azt, hogy nem dolgozik az ügyemen, és hogy nincs pontosan tisztában vele.
Mikor kezdett világosodni, elővettem a Bibliát, hogy arra vonatkozó igéket keressek, hogy Isten figyeli az életünket. Mai alapigénket is ekkor találtam: mikor azt hisszük, nem figyel - Ő lát minket; amikor azt hisszük, nem vesz rólunk tudomást - Ő hallja imáinkat.
„Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte” – olvassuk a Bibliában (Zsid 4,13). Isten minden napunkról, minden könnyünkről tud. Látja, min megyünk keresztül – és tudja is.
Arról is biztosít a Szentírás, hogy Isten meghallgatja népét, amikor segítségért kiált hozzá (Zsolt 34,18). Ismer minden kimondott imát, és hallja szívünk kiáltásait.
Amikor küszködünk a gondolattal, hogy vajon lát-e minket Isten, nem az Ő szívével van probléma, hanem a miénkkel. De a kételkedés nem tesz minket rossz hívőkké, csak sérült emberek vagyunk egy olyan világban, mely összetöri a szívet – Istenét is.
Ám nincs annál nagyobb öröm, mint mikor megtapasztaljuk, a Szentírásban igazolva látjuk, hogy a világ Teremtője mélységes érdeklődéssel fordul felénk, látja azt, amiben vagyunk. Töltsön el a remény és a békesség tudva, hogy a Maga idejében és a Maga módján, válaszolni fog.
Az éjszakai találkozás Istennel segített újra átgondolnom, hogy még ha nem válaszolta is meg kéréseimet, biztos lehetek benne, hogy tud róluk.
Ha valaha is eltöprengtél, hogy vajon egyáltalán tudja-e Isten, min mész keresztül, nyugodj meg, és merd hinni, hogy igen, tudja.



Uram, segíts észben tartanom, hogy nemcsak tudod, mi zajlik bennem, körülöttem, de terved is van az életemről. Adj békességet, és képességet arra, hogy bízni tudjak, amíg várakozom. Ámen.

Tracie Miles: In Case You Were Wondering – God Knows,Encouragement for today, 2016. szeptember 26., fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép: pinterest,
www.proverbs31.org

2016. szeptember 29., csütörtök

Ne felejtsd el, hogy ki vagy!


„A jó név többet ér a nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél jobb a közszeretet.” Péld 22,1



Annyi mindent szerettem volna mondani a kislányomnak ebben a fontos pillanatban. Tartsak beszédet? Vagy idézzek egy híres embert? Álljak elő egy kidolgozott, szépen megfogalmazott lelki útravalóval?
Holnap lesz élete első napja az egyetemen. Tudom, hogy nemsokára döntéseket kell, hogy hozzon, fontos döntéseket, amilyenek még nem voltak az életében. Mi hozzuk a döntéseket, de a döntéseink visszahatnak ránk.
Nagyot nyeltem, próbáltam visszatartani a könnyeimet. És hirtelen már tudtam, mit kell mondanom. „Ne felejtsd el, hogy ki vagy!”
Ez a tökéletes útravaló. Mások számára talán nem tűnik annak. De az én gyerekeimnek igen. Mert ez a családi mottónk.
Éveket töltöttünk gyermekeink jellemformálásával, tanítottuk őket, felmutattunk követendő példákat, szilárd tisztességre neveltük őket. Azon dolgoztunk, hogy a meghatározó jellemvonásokból összeálljon az a személy, akinek szeretnénk, hogy az emberek lássanak minket.
Mindazokat a jellemleckéket, amiket gyermekeink kaptak tőlünk, szerettük volna belesűríteni egyetlen mondatba, amit a gyermekeink mindig kimondhatnak, mikor kilépnek a világba. Olyan mondatra volt szükség, amit mindegyik gyermekünk megért, az is, aki kamaszként péntek este bulizni indul a barátaival, de az is, aki kisebb lévén átmegy egy pajtásához játszani délután.
Végül ez a mondat fogalmazódott meg bennünk: „Ne felejtsd el, hogy ki vagy!” Más szavakkal: te a Mindenható Isten gyermeke vagy. E szerint az igazság szerint élj.
Ez lett családunk aláírása. Ez a mondat emlékeztet bármikor arra, hogy mit lát a családunk maga előtt.
Az életre szóló leckék:
- a tisztaság fenntartása gondolatainkban, cselekedeteinkben
- Istennek tetsző beszéd – vagy hallgatás
- jó hozzáállás a győzelemhez és a vereséghez egyaránt
- irgalmasság mások felé, ahogy Isten is irgalmas hozzánk
egy könnyen megjegyezhető, könnyen felidézhető mondattá sűrűsödtek össze: „Ne felejtsd el, hogy ki vagy!”.
És ez nem arra szolgál elsősorban, hogy nevünket ne érje csorba. Nem, sokkal fontosabb ennél, hogy mi Isten családjához tartozunk, és ennek a névnek a méltóságát kell megőriznünk. Sokat ér a nevünk.
A Biblia így tanít a Péld 22,1-ben: „A jó név többet ér a nagy gazdagságnál”. Az, hogy kereszténynek mondjuk magunkat, nagy felelősséggel jár. Krisztus nevéből származik az elnevezés. Krisztus neve az identitásunk része.
Igen, ez volt a legtökéletesebb útravaló, amit mondhattam, az új kezdet, új kihívások, új döntések előtti napon: „Ne felejtsd el, hogy ki vagy”.
Azzal jár ez, hogy a mi gyermekeink sosem követnek el hibát, sosem járatnak le minket? Ó, dehogy. Hisz mi magunk is össze tudjuk kuszálni a dolgainkat, ártani tudunk másoknak és magunknak is. Nehéz ám, hogy a Jézusnak átadott lélek hús-vér testben lakozik.
Az határoz meg minket, amire törekszünk, és bízunk benne, hogy tart a folyamat, ami egyre közelebb visz minket a célhoz.

Uram, nem akarom elfelejteni, hogy ki vagyok Benned – bármit hoz is a mai nap. Azok szerint az igazságok szerint akarok élni, amiket Te tanítottál, és másoknak is segíteni akarok ebben. Jézus nevében, Ámen.





orrás: Lysa TerKeurst: Remember Who You Are ncouragement for today, 2015.09.29.www.proverbs31.org fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com

2016. szeptember 27., kedd

Boldog - áldott - élet

„Hiszen Isten országa … igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” Róm 14,17


Ahogy múlnak az évek, egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy a hitben való életet békesség és öröm jellemzi. Az természetes, hogy az igazság is hozzá tartozik. Ha megkérdezel valakit, milyen a valódi keresztény élet, azt fogja felelni, hogy „igaz”. De az igazság, a megigazultság nem minden.

Ha csak egyszerűen „igaz” vagy – tehát azt teszed, ami morálisan helyes -, de hiányzik belőled az Istenbe vetett bizalom békessége és a Fölötte érzett öröm, igaz voltod könnyen legalizmussá válhat. Kevés dolog húzta fel jobban Jézust, mint kora vallási vezetőinek legalizmusa.

A szabályokhoz való ragaszkodás kevés teret enged annak, amit Jézus nyújt nekünk: a kegyelemnek. A megfelelni akarás a lényege. Nem titok című könyvemben bevallottam, hányszor megfeledkezem arról, hogy függetlenül a szabályoktól, amiket betartunk vagy nem tartunk be, Isten az Ő népét kegyelemmel, irgalommal, bűnbocsánattal, békességgel, örömmel tölti el.

Gondolhatják egyesek, hogy azért élek át nagyobb békességet és örömöt, mert egyre igazabb vagyok. Mert egyre engedelmesebben, egyre „helyesebben” élek – többet imádkozom, jobban bízom Istenben, az elhívásomhoz méltóan viselkedem, stb., stb. Hát – igen is meg nem is.

Rájöttem, hogy valójában nincs jogom többlet békességre és boldogságra csak azért, mert meg-megállok Istennel beszélgetni. Nem jár nekem az elégedettség vagy az öröm érzése, amiért betartom a parancsait. Azért imádkozom, és azért engedelmeskedem, mert Isten – Isten, én pedig nem vagyok az. Ő az életem megalkotója. Nála van a szabadalom. A maga örömére alkotott engem.

Ám Ő, különleges kedvességében, úgy alkotott meg, hogy amikor az aggódás helyett inkább imádkozom - megtaláljam a békességet. Amikor hálásan elfogadom, amit ad nekem, és nem vágyom, törekszem többre - megtapasztaljam az elégedettséget. Ha továbbadom, ami az enyém, hányszor kapok örömöt cserébe! És amikor állhatatosan nézem Őt, ezeket mind egyszerre élem át.

Hannah W. Smith írja: „Ezt a boldogságot elérni nem, csak megkapni lehet. Nem tudjuk megszerezni; nem tudunk felnőni hozzá; nem tudjuk megnyerni; nem tehetünk érte semmit, csak kérhetjük, és megkaphatjuk. Isten ajándéka Jézus Krisztusban. És ha ajándékról van szó, a megajándékozott egy dolgot tehet: elfogadja, és megköszöni az ajándékozónak.”

Csak mert Ő igaz és jó, miénk lehet a békesség, az elégedettség és az öröm, függetlenül szerepkörünktől, vagyonunktól, eredményeinktől, körülményeinktől. Az Ő szeretetteljes kedvessége és a Szentlélek ereje teszi az Isten országában való életet az igazság, békesség és öröm életévé.

És ez, testvérem, boldog, áldott élet – ajándék. Ilyen az élet az Országban, osszuk hát meg másokkal is, elvezetve őket a békesség és öröm Forrásához.



Uram, köszönöm a kegyelmet, amivel megajándékoztál. Nagyon nagy szükségem van rá, és nagyon hálás vagyok érte. Takarj be, kérlek, jelenléted áldásával, és vezess akaratod útján. Hadd éljem át az igazságot, békességet és az örömöt országodban. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.01.28.Rachel Olsen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. szeptember 26., hétfő

A napokat számontartó könyv

„Könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt139,16b


Azt mondják, érzékeink közül a szaglás az, ami leginkább felidézi az emlékeket. Ezt megtapasztaltam. A muskátlik illata visszavarázsol egy nyugat-texasi kis tornácra, ahol az egész életében földet művelő nagymamám nevelgette virágait. Magam előtt látom a locsolócsővel a kezében, ahogy a ház előtt az udvart locsolja, hogy megszabadítsa az izzó nyári délután hőségétől és szálló porától.

Gyermekkori emlékeim egy asszonyhoz kapcsolódnak, akinek a neve, Ellen, világító fényt jelent. Az ő emlékezetéből már kiestek azok a régi képek. Elragadta őket egy betegség, amit valaha „öregkórnak” hívtak. Emlékszem, hogy nevetett ezen – én még csupa kar meg láb voltam -, mikor elmesélte, hogy édesapja Alzheimer kórban szenved, ami elrabolja az emlékezetet.

Tavaly ősz elején, mikor virágoskertje haldokolni kezdett, s a piros muskátliszirmok széle már megkérgesedett s lehullott, diagnosztizálták nála is a betegséget. Mély szomorúsággal látom, ahogy lassan belecsúszik az Alzheimer kór homályába, s valaha csillogó szemében az értelmet felváltja a zavarodottság. Nem tudom, hova tűnnek az emlékei.

Borsót fejt az unokákkal a verandán.

Reccsenve válik szét a görögdinnye a beleszúrt kés nyomán, majd megtanítja nagymamám, hogyan köpködhetem szét a magokat az udvaron.

Eltemeti második gyermekét, a kis Kathyt, aki három évesen ment el.

Ráncos ujjaival követi az ének szövegét, mialatt együtt énekelünk a templomban.

Esküvők, temetések, unokák születése.

Negyvenegynéhány éves férje, aki előtte ment el.

Értékes emlékképek, de elhagyják, mint levelek a fát az első fagyos reggelen. Isten vajon elkapja őket, ahogy kiszállnak a tudatából? Megtartja őket a tenyerén? Megőrzi őket gyöngéd ujjakkal elhelyezve minden egyes emléket az idő lapjai közé? Valamikor vissza fogja kapni őket? Az emlékeink csak a mieink, vagy Isten számára is különlegesek, és veszi a fáradságot, hogy megőrizze valamennyit?

A 139. zsoltárban azzal a meglepő igazsággal szembesülünk, hogy életünk minden percét nyilvántartja a mindent tudó Isten. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”

Isten már régen feljegyezte nagymamám életének minden momentumát a könyvébe. És ezt tette az enyémmel és a tieddel is. Perceink értékesek számára. Amikor térden állva könyörögtünk hozzá, vagy kitárt karral dicsőítettük. A könnyeink és a nevetéseink. Ünnepeink és szomorúságaink. Semmi sem veszett el. Mi is őrizzük őket, de Isten is, aki előre eltervezte minden pillanatunkat, mielőtt megszülettünk volna.

Tavasszal muskátlit ültetek a ház hátához, hogy beszippantsam nagymamám illatát. Helyette fogok emlékezni, amíg az Úr maga mellé nem ülteti, s ki nem nyitja előtte a könyvet, amiben elolvashatja Ellen történetét, akinek a fénye mindig ragyogni fog.


Köszönöm, Uram, hogy számontartod napjaimat. Annyira fontos mindegyik, hogy előre leírtad őket könyvedbe. A nevem ott van a könyvedben, Szereteted írja életem minden lapját. Hátralévő napjaimban szeretnék úgy kötődni Hozzád, ahogy Te kötődsz hozzám. Ámen.

(Encouragement for today, 2011.02.02.Ariel Allison Lawhon, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. szeptember 25., vasárnap

Szeretetvadászat

„Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld.” Zsolt 143,6


Pár éve történt, szemben ültem egy gyönyörű fiatalasszonnyal, s néztem, ahogy a könnyek végigfolynak az arcán. Félévvel azelőtt még teljes volt az élete. Szerető férj, egészséges kisgyermek, jókedvű barátok, új otthon, aminek a kidekorálását édesanyjával együtt végezte.

Teljes élet.

De szíve egy kis szegletében nyugtalanságot, bizonytalanságot, ürességet érzett. Nem értette. Próbált beszélni róla a barátnőinek, de azok kinevették, a hormonokat emlegették, azt mondták, múló tünet.

De az érzés nem akart elmúlni.

Lassacskán távolodni kezdett a férjétől, csalódást érzett, hogy a szerelme nem elégíti ki a lelkét. Miért nem érzi, hogy szereti a férje? Mindig úgy gondolt a házasságra, mint a szerelem kiteljesedésére. A párja majd kiegyenlíti a benne lévő hiányosságokat, feltölti a bizonytalanságot, tartós szeretetet érez majd. Legalábbis így képzelte azelőtt.

Most állandóan kérdések gyötörték: Mi hiányzik a férjemből? Miért nem mondja azt, amit elvárok tőle? Vagy bennem van a hiba? Nem vagyok elég csinos, elég okos, elég jó neki?

Aztán egy nap találkozott egy emberrel, aki épp azt mondta neki, amit azelőtt hiába várt a férjétől. Szépnek és szellemesnek érezte magát, ha vele volt. Aztán kitalálta, hogy soha nem is szerette igazán a férjét. Meggyőzte magát, hogy nagy hiba volt olyan hamar férjhez menni. Hisz ez a férfi az ő igazi lelki társa.

A karjaiba vetette magát. Hazugságok hálóját kezdte szövögetni. Az új kapcsolat izgalma minden mást elhomályosított.

Nem akart elmenni a szokásos lelkigyakorlatra. Tudta, hogy feléledhetne a bűntudata, és ő már túljutott a lelkiismeretfurdaláson. Várta a megfelelő időt, amikor szakíthat a férjével, és mindent újrakezdhet élete igazi szerelmével. De a barátnői gyanakodni kezdtek, amiért sok gyülekezeti alkalomról hiányzik, így hát, hogy megnyugtassa őket, mégis eljött a csendes napokra.

Az együtt töltött idő során a gondosan felépített falak, amelyekkel igyekezett mindenkit távol tartani magától, kezdtek leomlani. Szombat este ott ült velem szemben, és bevallott mindent.

Nagyon szerette volna tudni, mit érzek én, aki annyira telve vagyok Isten szeretetével. Már tudta, hogy nem a másik férfi szeretetére vágyik a lelke – Isten szeretetére vágyott.

Sokan vannak így. Éveken át vadászunk különböző dolgokra a világban, amikről feltételezzük, hogy kielégítik szeretetéhségünket. De amit a világ nyújthat, az mind múlékony. Minden.

Az a szeretet, amire a lelkünk vágyik, tartós, örökkévaló. És csak Isten tudja megtölteni szívünket ezzel a szeretettel. Az Isten akarata nélküli szeretetvadászatban a legszomorúbb, hogy számos dolgot behív életünkbe, ami ellentétben áll a szeretettel. Az 1 Korintus 13,4-8 Isten tökéletes szeretetének a képe. Türelmes. Jóságos. Nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, állandó védelmet nyújt, nem múlik el. A szeretet soha nem téved.

Ezt a szeretetet nem érezzük, és nem kapjuk meg, amikor valakibe beleszeretünk. Ez Isten szeretete.

Hasonlóvá lehet hozzá a mi szeretetünk is, ahogy egyre közelebb kerülünk Krisztushoz, és elhatározzuk, hogy ezzel a szeretettel akarunk szeretni. Elhatározásunk soha nem irányul önmagunkra. Soha nem foglalkozik azzal, mit kapok a másik embertől. Azt határozzuk el, hogy ezt a szeretetet adjuk tovább.

A hamis szeretet nyugtalanságot, rosszindulatot, irigységet, féltékenységet szül, önmagát keresi, nem törődik az igazsággal, féktelen és múlékony.

Engem is megcsap néha. Mivel a lelkünk úgy van megalkotva, hogy csak Isten szeretete elégítheti ki, ha nem találkozunk Vele minden nap, szívünk ürességet érez, nyugtalan lesz és kielégületlen.

Nehogy eljussunk arra a pontra, ahol azt hisszük, minket ez már nem érinthet meg. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, el kell ismernünk, hogy csak pár rossz döntés kell ahhoz, hogy ugyanabba a mocsárba süllyedjünk, ahonnan ez a kis barátnőm igyekszik kievickélni. Míg egyrészről hiszem, hogy Isten képes rendbehozni őt, tudom, hogy szeretetvadászatának komoly következményei vannak élete számos területén.

Azt a szeretetet, amire lelkünk vágyakozik, sosem fogjuk megtalálni a világban. Tartós és tökéletesen kielégítő szeretetre akkor találunk, ha abbahagyjuk a vadászatot, és elkezdjük megélni Isten igazságait.


Uram, kérlek, segíts, hogy annak lássuk házasságunkat, ami: szent ajándéknak. Segíts, hogy hűséges maradjak, és ezzel tiszteljelek meg Téged, és tegyem örömtelivé az otthonunkat. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.01.31.Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

Bíznom kell Benne

"De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem!”



Zsolt 31,15


A hírtől, amit kaptam, úgy megfájdult a szívem, mint még soha. Semmi sem lesz többé olyan, mint eddig.
Beültem a piros dzsipembe, bekattintottam a biztonsági övet, és nekiindultam a sötét országútnak. Tiszta volt az éjszakai égbolt, de alig láttam valamit a könnyektől, amik ellepték a szememet, s végigcsurogtak az arcomon.
Kikapcsoltam a rádiót és odakiáltottam az Úrnak: „Miért?! Miért hagytad, hogy ez megtörténjen?”
Megnyomtam a féket, félrehúzódtam az útról, és megállítottam a kocsit.
A levegő hideg volt, a csend hátborzongató.

Bízol bennem? Mintha Isten suttogta volna.

A kérdés áthatolt kételkedésem, szkeptikusságom rétegein. Az igazat megvallva, nem bíztam Istenben.
Ó, amikor minden jól ment, amikor könnyű volt az élet, persze, hogy bíztam Benne. De életem legmélyebb pillanatában? Nem mondhatom, hogy bíztam.

Jó volna most azzal folytatni, hogy Jézus megjelent nekem akkor éjjel a kocsiban, és soha többé nem kételkedtem Istenben. De ez igencsak messze van az igazságtól.
Évek teltek el, mire újra azt mondhattam, hogy bízom Istenben. És még ma is előfordul, hogy megtántorodom.

Miért olyan nehéz bízni Istenben?

A nyilvánvaló válasz: mert nem látjuk Őt.
A nyilvánvaló magyarázat erre: igen, mert Isten titokzatos.
Vagy a sokszor hallott: Isten útjai nem a mi útjaink.

Ma már úgy gondolom, Istenben bízni sokkal többet jelent, mint elfogadni egy választ.
A bizalom Istenben hozzáállás, szándék.

Igazából akkor éjjel azt akartam mondani Istennek, hogy „Nagyobb szükségem van arra, hogy bízzam Benned, mint valaha”. De a lelkem és a nyelvem nem tudott összekapcsolódni ebben a gondolatban.

Szükségem van arra, hogy bízzam Benned.

Amikor elbizonytalanodunk, amikor félünk, megerősíthet, ha szavakkal kifejezzük ezt a szükségünket.

Ahogy igyekszem egyre jobban bízni Istenben, hangosan mondok ilyen mondatokat:

- Jézus, bíznom kell abban, hogy mindezt a javamra fogod fordítani. (Róm 8,28).

- Jézus, bíznom kell Benned, hogy megvívhassam ezt a harcot (Kiv 14,14).

- Jézus, bíznom kell abban, hogy ellátsz minden szükségessel ehhez a feladathoz (Fil 4,19).

Akkor éjjel bizalmam hiánya részben az én hibám volt. Messze estem Istentől – és mégis, abban a kétségbeesett pillanatban Hozzá fordultam. Azt kell hinnem, hogy Isten hűségét és jelenlétét leginkább azokban a pillanatokban tapasztalhatjuk meg, amikor teljesen összeomlunk, s oda merünk fordulni Hozzá, és igyekszünk bízni Benne.

Neked miért kell most nagyon bíznod Jézusban?

Uram, hálás vagyok a bizalomért, amit felajánlasz nekem. Kérlek szépen, segíts, hogy életem minden apró részletében egyre jobban bízni tudjak Benned. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Nicki Koziarz: When I Need to Trust Him, Encouragement for today, 2012.08.31. www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

Isten fut feléd

Hogy szebb legyen a napod, képzeld el Istent, ahogy fut feléd.
Mikor látta a pátriárkák hitét, Isten megáldotta őket. Mikor Péter prédikált, Pál tollat ragadott, Tamás hitt – Isten mosolygott. De nem futott feléjük.
Ezt a (nyelvtani) igét a tékozló fiú történetére tartogatta a biblia. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20).
Isten futni kezd, mikor meglátja a disznók vályújától hazatérő gyermekét. A mókuskerékből kiszálló drogfüggőt. A bulizásnak hátat fordító tinédzsert. Az íróasztalt ott hagyó hivatalnokot, aki a társadalmi ranglétrán kapaszkodott felfelé. A szellemidézőt, aki elhagyja bálványait. A materialistát, aki otthagyja az anyagot, az ateista a hitetlenségét, az elitista az önreklámozást…
Mikor a tékozló fiúk alakja feltűnik a hazafelé tartó ösvényen, Isten képtelen ülve maradni, s az angyalok csöndben figyelik az Atyát, aki átöleli gyermekét.
Ha Isten felé fordulsz, Ő futni kezd feléd.



Upwords with Max Lucado, 2012.02.16.
www.crosswalk.com

2016. szeptember 24., szombat

Az én biztonságos menedékem...

Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! 

(Jób 1:20-21)

Jób Istenhez hűséges, rendkívüli ember, férj és édesapa volt. Példaértékű volt a gazdagságban megmutatkozó hűsége, de kitartása a halál küszöbén, fájdalomban és kétségbeesésében még inkább átütő erejű volt.

Gyötörték Jóbot kérdések és kétségek Istennel kapcsolatban?

Mindenképpen.

Őszintén és nyíltan bánkódott és gyötrődött Jób az őt ért veszteségek miatt?

Igen.

Jób mindezek ellenére hűséges maradt Istenhez, még akkor is, amikor nem értette, hogy Isten miért enged meg oly hatalmas mértékű szenvedéseket az életében.

Jób akkor is szilárdan megtartotta hitét, amikor külsőleg és belsőleg teljesen összetört. Isten értékelte Jób kitartását, és megjutalmazta hűségéért. 

„Kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt.” (Jób 42:10)

Téged sem kerülnek el a megpróbáltatások: Talán a labor eredmények rosszindulatú elváltozásról tanúskodnak, vagy gyermeked iskolája felhívott, hogy engedetlen viselkedése miatt hazaküldték fiadat az iskolából. Esetleg a férjed közölte veled, hogy fel akarja bontani a házasságotokat. Vagy a főnököd épp felmondott neked, anyagi csőd fenyegeti családodat, miközben úgy tűnik, hogy a megbízható barátok eltűntek az életedből.

A viharok elérnek bennünket, és rossz dolgok történnek velünk, még akkor is, ha Isten hűséges gyermekei vagyunk.

George Smith-et senki sem nevezte volna ostobának. Smith egy bátor teszt pilóta volt az ötvenes években, akkor, amikor a hangsebességet először megtörték. Rettenthetetlen volt, mindaddig, míg ki nem kellett szabadulnia egy 805 mérföldes sebességgel száguldó repülőből. Smith túlélte a balesetet, de hetekig kórházban feküdt. Az egyik ápoló bizalmas barátja lett, és Smith elmondta neki, hogy fél újra repülni. Az ápolónő elmosolyogta magát és így szólt: „Nagyon jó ellenszer létezik a félelem ellen. A bátorság. A bátorság számomra azt jelenti, hogy tisztában vagyunk a veszélyekkel, de tudjuk azt, hogy Istenben elrejtve a legrosszabb sem árthat igazán nekünk.”


- Isten nem mindig ad számunkra azonnali szabadulást.

- Isten nem mindig logikus módon ad megoldást a problémáinkra.

- Isten nem mindig oly módon ad számunkra szabadulást, ahogy mi szeretnénk.

De Isten minden esetben megszabadít bennünket.

Ha mi nem Istenbe kapaszkodunk, hanem a bizalmunkat emberekbe vagy emberi megoldásokba vetjük, akkor mélységesen csalódni fogunk. Mert Isten az egyedüli biztonságos menedékünk.

Jeremiás 16:19-ben egy csodálatos mondatot olvashatunk Isten oltalmáról: „Ó, URam, én erőm és mentsváram, menedékem a nyomorúság idején!”

A megpróbáltatásoknak fontos szerepük van az életünkben. Mi mégis próbálunk minden nehézséget és fájdalmat elkerülni. Krízis esetén gyakran a legközelebbi kijáratot keressük kétségbeesetten. Ehelyett azonban meg kellene tanulnunk elhordozni a fájdalmat, tanulni és erősödni általa.

A legszebb, leginkább példaértékű élet gyakran egy megpróbált, összetöretést átélt élet. Gyakran a halál hamuja ad táptalajt egy győzedelmes, reményteljesen ragyogó új életnek. Isten minden egyes fájdalmat az Ő végtelen szeretetével és kegyelmével betakar, megbocsátást, megújulást, reményt és bátorítást nyújtva ott, ahol korábban kétségbeesés és halál uralkodott.

Hol van Isten, amikor a viharos szelek össze-vissza dobálják a tajtékokban hánykolódó csónakodat?

Isten pontosan ott van, ahol mindig is volt és mindig is lesz, - Ő ott van veled, melletted áll a viharban. Szaladj az Ő ölelő karjaiba, amikor a félelem gyötör. Bízz benne, és kapaszkodj abba a csodálatos igazságba, hogy Ő sohasem hagy magadra. Ne feledd: Isten a biztonságos menedéked!

Imádkozzunk!
Atyám! Oly gyakran megkísértődöm, és a nehézségekben a legkönnyebb menekülési útvonalat választom, ahelyett, hogy keresném munkálkodó jelenlétedet az adott élethelyzetemben. Erősítsd bennem a bizalmat irántad, segíts kérlek, hogy mindenkor beléd kapaszkodhassak. Még akkor is, amikor hitem ingadozó, egyedül Rád szeretnék tekinteni. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: September 19, 2016, My Safe Place Mary Southerland, Girlfriends in God Daily Devotional, www.girlfriendsingod.com, used with permission.)

2016. szeptember 23., péntek

Üres tankkal

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Jn 15,5

A szívem erősebben kezdett verni, mikor rájöttem, mi a helyzet.
Tankolnom kell, de nincs hol.
Igaz, a benzincsökkenést mutató lámpa már mérföldekkel előbb villogni kezdett, drága kis autóm fényes sárga betűkkel küldte a vészjelzéseket: Irány a töltőállomás!
Igen, láttam. Igen, tudomásul vettem, és igen, félresöpörtem.
Igazából sajnos, híres vagyok arról, hogy mindig a legutolsó percben fordulok be a benzinkúthoz. A főiskolán többnyire a húgom viselte ennek következményeit. Nem egyszer leparkoltam közösen használt kocsinkat a ház előtt annyi üzemanyaggal, ami legfeljebb a legközelebbi benzinkútig volt elegendő.
A szóbanforgó napon hat gyerekemmel a hátsó üléseken az volt a kérdés, eljutok-e egyáltalán egy benzinkútig.
Barátnőm az anyósülésen észrevette, hogy kezem ráfeszül a kormányra, és megkérdezte: „Kihúzzuk?”
„Remélem”, válaszoltam, és csendben folytattuk az utat.
Hirtelen felrémlett egy párhuzam, bár ott nem a benzintank, hanem a lelkem került közel a kiüresedéshez.
A napi rutin jóval napkelte előtt indult, és már rég pislogtak a csillagok az égen, mikor ágyba kerültem. Kérések ömlöttek felém minden oldalról, a kötelesség az ajtón dörömbölt.
Előfordult, hogy este, mikor a férjem hazaérkezett, sírva omoltam a karjaiba az ajtóban. Egyszerűen túl kevés voltam a rengeteg tennivalóhoz.
Tudatában voltam, hogy a lelkem riasztója jelzi: fogyóban az üzemanyag. Éreztem Isten szelíd nógatását, hogy húzódjam félre, és töltődjem fel jelenlétében. Félresöpörtem. Csak a teljes kimerülés küszöbén fogtam fel a lelki üzemanyag jelentőségét.
Nemrég hallottam valakiről, aki az enyémmel hasonló élethelyzetben volt, de egészen másként kezelte. Amint érzékelte, hogy lelki üzemanyag-jelzője villogni kezd, így imádkozott: Istenem, jelezd, amikor alkalmas, hogy csak veled legyek.
Nem sokkal később éjjel kettőkor felébredt. Másnap megint. Nem szólt a vekker. Nem sírt fel a gyermek. Egyszerűen felébredt. Úgy értelmezte, így ajánlja fel Isten a lehetőséget, hogy csak Vele legyen.
Felkelt, és félrevonult Urával egy órácskára. Majd visszabújt a takaró alá, és aludt tovább, míg a nappali élet első jelei fel nem ébresztették.
Én, mikor éreztem, hogy el kéne vonulnom imádkozni, ahelyett, hogy kértem volna Istent, mutassa meg, mikor volna alkalmas, vitázni kezdtem Vele, hogy nincs erre időm. Amikor felmerült bennem a gondolat, hogy korábban kelhetnék, és a virradat előtti csendes perceket Istennel tölthetném, lebeszéltem magam róla, mondván, hogy Isten nem várhatja ezt tőlem. Tudja, mennyire szükségem van az alvásra.
Nem érdemes erőltetni. Mindig van, hova menni, mindig van, amit muszáj elvégezni. Időpocsékolásnak tűnik a tankolás. De mai alapigénkben Jézus figyelmeztet: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5b).
Mi nem tudhatjuk, mit tartogat a nap, de Isten látja, mi következik. Tudja, mire van szükségünk, mivel kell felszerelnie minket ahhoz, ami előttünk áll. Csak vegyük észre, mikor a Fény villogni kezd.
Azon a bizonyos napon nem maradtunk segítség nélkül. Még sosem vágytam annyira arra, hogy megpillantsak egy benzinkutat. Mikor teli tankkal kigördültünk újra az útra, egészen másként éreztem magam, mint mikor lekanyarodtunk róla. Megkönnyebbülés volt bennem, és biztonságérzet, hogy folytathatom az utat.
Végül a lelkem is meg tudott könnyebbülni abban a kimerítő időszakban. Testi betegség jött, idegi kimerülés, lelki szárazság, míg végre térdre borultam, és beismertem, hogy szükségem van az üzemanyagra, amit csak Jézustól kaphatok meg. Szomjasan kortyoltam jelenlétéből, ittam békéjéből, s közben csak azt nem értettem, miért vártam ennyi ideig, hogy lehúzódjam az útról.
Ha érzed, hogy már-már kiürül a lelked, ne várj tovább! Keríts rá időt, hogy feltöltsd, és nyugalmat lelj a lelkednek.



Istenem, egyedül nem megy. Bocsásd meg, hogy valaha is úgy gondoltam. Áldalak hűségedért, hogy feltöltesz mindig, ha Veled maradok, és figyelek Rád. Segíts, hogy ma is Benned lakjam, mindenben csak Tőled függjek. Jézus nevében, Ámen.

Katy McCown When You’re Running on Empty, Encouragement for today, 2016. szeptember 8

.www.proverbs31.or, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest