Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (1) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent2015 (1) Aggódás (10) ajándék (8) Alapítvány (4) alázatosság (1) alkalmatlanság (1) Anyáknapja (5) átadás (7) barátság (7) bátorítás (24) Békesség (19) belső békesség (5) belső viharok (11) beszéd (2) Biblia olvasás (6) Bizalom (40) bizonyságtétel (7) bölcsesség (6) Bűnbocsánat (4) céltudatos élet (2) család (1) csalódások (2) Csendes percek (1519) csüggedés (11) Depresszió (6) dicsőítés (8) Döntések (5) Egy misszionárius naplójából (14) egyedül (1) együttérzés (7) elengedés (1) életöröm (3) elfogadás (7) Elgondolkodtató történetek (16) előítélet (2) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (5) erő (8) fájdalom (5) fáradtság (1) feladat (9) félelem (3) feltámadás (1) feltöltődés (4) Filmajánló (4) Főoldal (148) Galéria (39) gondolataink irányítása (4) Gondolatok (40) gondviselés (10) Gyermeknevelés (13) Gyógyulás (5) győzelem (2) hála (6) hálaadás (6) harag (1) harc (2) házasság (19) hit (20) hozzáállás (3) Húsvét (2) hűség (7) időbeosztás (3) igazság (6) Igehirdetés (38) Igevers (4) Ima (29) imádság (5) irgalom (7) Isten ajándéka (1) Isten hűsége (23) Isten időzítése (1) Isten követése (5) Isten neve (4) Isten szeretete (44) Isten terve (5) Isten tudja (1) Isten válasza (12) Isten védelme (16) Isten vezetése (37) Istenen lévő tekintet (2) Istennel töltött idő (10) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus áldozata (6) Jézus barátsága (2) Jézus követése (25) jóság (1) jövő (1) kapcsolatok (18) Kegyelem (16) keresés (1) kételkedés (3) kétségbeesés (1) kísértés (6) kitartás (8) konfliktusok kezelése (2) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub: A menedék (16) Krisztus követése (4) küzdelem (7) lehetetlen (1) magány (3) magvetés (1) margóra (1) megbízatás (2) megbocsátás (6) megelégedettség (6) megismerés (5) Megpróbáltatás (19) megtèrès (2) megváltás (3) megváltást (1) mint Jézus (1) neheztelés (1) nyugalom (5) nyugtalanság (2) odafigyelés (2) odaszánás (2) olvasói gondolatok (5) öltözet (2) önértékelés (21) önvizsgálat (6) örök élet (4) összetöretés (1) pihenés (2) próba (1) Receptek (4) Remény (17) sóvárgás (2) stresszkezelés (2) szabadság (6) szavaink ereje (1) szégyen (1) szelídség (3) Szentlélek (1) szépség (3) szerelem (2) szeretet (21) szeretve élni (1) szolgálat (9) teherhordozás (1) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (1) türelem (7) ünnep (3) valentin nap (1) változás (10) várakozás (7) vendégfogadás (1) Versek (37) veszteség (1) video (4) Vigasz (6)

2016. december 2., péntek

A Sátán haditerve ellened

„Mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.” 1Jn 2,16

Rendszeresen imádkozom azért, hogy Isten adjon éleslátást, amivel felismerem az ellenség mesterkedéseit ellenem. Észre akarom venni, és el akarom kerülni a csapdáit.
Egyik válasz az imámra akkor jött szerintem, mikor egy nap Éva megkísértését tanulmányoztam a Teremtés könyve 3. részében, és összevetettem mai alapigénkkel: „Mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn 2,16).
Összevetve a két szakaszt, megdöbbentett a párhuzam, ami felfedte a Sátán haditervét ellenünk. Három irányból támadja a szívünket. És ha megnézzük, ugyanezt a tervet használja Jézus megkísértéséhez a pusztában a Máté 4,1-11-ben! Ebből következően, hiába erős az ellenség, lépései kiszámíthatóak!
Nézzük meg közelebbről a Sátán tervét, ahogy Éva történetében és Jézus történetében nyilvánvalóvá válik.

1. Vágyakozzanak valamilyen testi élvezet után annyira, hogy eluralkodjék rajtuk. Szex, drogok, alkohol, ételek.
Évát a Sátán gyümölccsel kísértette meg, ami „kívánatos” volt (Ter 3,6b).
A böjtöt tartó Jézust kenyérrel csábította.
A Sátán minden olyan érzéki élvezetet nyújtó dologgal meg tud kísérteni, amivel túl sokat foglakozunk – legyen az íz, illat, hang, érintés, látvány. Ezek jó dolgok az élvezetnek azon határain belül, amire Isten szánta őket. De ha átlépjük a korlátokat, Isten akaratát félretéve keressük szükségleteink kielégítését.

2. Akarják az anyagi dolgokat oly mértékben, míg már leborulva imádják a materializmus istenét. Tekintetüket vonja magára, figyelmüket foglalja le a világ csillogása.
Sátán Éva figyelmét arra irányította, ami „csábítja a szemet” (u.o.).
Jézusnak megmutatta a világ országait, és felajánlotta, hogy mindez az övé lehet.
A Sátán mindig újabb, nagyobb, látszólag jobb dolgokat lebegtet a szemünk előtt az anyagi világból, és csábít, hogy elhiggyük, szükségünk van rájuk. „Ha az enyém lesz, kiteljesedem. Ha megszerzem, boldog leszek.” Aztán elhasználódik, elromlik, elévül, unalmassá válik, bizonyítván, mennyire átmenetiek a világ dolgai.

3. Tegye őket büszkévé, amit csinálnak, vagy amijük van. Kösse le a figyelmüket, uralkodjék rajtuk társadalmi pozíciójuk, fontosságuk tudata. Saját gőgjük csápjai segítsenek kiszívni az életet belőlük.

A Sátán tudást ígért Évának, amitől majd olyan lesz, mint Isten.
Jézust azzal csábította, hogy vesse le magát a templom tetejéről, és parancsoljon az angyaloknak, hogy mentsék meg a zuhanástól. Éljen a hatalmával, váljék fontossá a világ előtt.
Ugyanígy csábít minket is, hogy próbáljunk meg mások fölé kerülni. Helytelenül úgy gondoljuk, kiteljesedünk, ha a világ szemében fontosabbá válunk. Ebből sarjad ki a vágy, hogy észrevetessük magunkat, hogy a pozitív visszajelzés kedvéért, ami simogatja büszkeségünket, megtegyük, amit elvárnak tőlünk. Így aztán dicsekedhetünk a fontosságunkkal.

Álljunk meg időben, drága nővérkéim, ismerjük fel, hogy nem kell a Sátán túszai maradnunk. Ismerjük őt és a mesterkedéseit. És tudjuk, hogy hatalma rajtunk messze elmarad Isten szabadító ígéreteinek erejétől.
Óriási különbség volt Éva és Jézus reagálása között a Sátán csábításaira. Éva beszélgetni kezdett vele, és hagyta, hogy behálózza igazoló magyarázataival. Jézus egyből az igazságot idézte válaszul. Minden megkísértésre Mózes ötödik könyvéből vett mondattal felelt: „Meg van írva…”, és Isten igazságával elhallgattatta a Sátánt.

Mi hogyan válaszolunk?
Mi döntjük el.

A Sátánnak nincs hatalma felettünk, ha nem adunk neki. Percről percre, döntésről döntésre, lépésről lépésre rajtunk áll, hogy Isten mindenható igazságában járunk, vagy hagyjuk, hogy a Sátán körénk tekerje hazugságait. Melyiket választjuk?



Uram, köszönöm, hogy felfedted az ellenség haditervét ellenem. Lehet az ellenség meggyőző, de győzni nem fog rajtam. Addig nem, míg segítségeddel az Igazságban és Világosságban járok Veled. Jézus nevében, Ámen.


Lysa TerKeurst: Satan’s Plan Against You,Encouragement for today, 2016.12.01.,www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2016. december 1., csütörtök

Mikor a szégyen terhe nyom

„Futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. … Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.” Fil 3,12b.13b

Meleg, bolyhos köntösömben kimentem, és leültem a hátsó bejárat elé. A nyírfa levelei dideregtek a friss reggeli szellőben, a telet az avar alatt átvészelő százszorszépek kitárták arcocskájukat a napfény előtt.
És akkor megszólalt. A kakas.
Ku-ku-ri-kúúú. Nem tudom, hol lakik, de mindenesetre hallótávolságon belül.
Ku-ku-ri-kúúú. Péterre gondoltam. Meg magamra. Meg rátok.
Ismeritek a történetet. A keresztre feszítést megelőző este Jézus a barátjával beszélgetett. Eredeti nevén, Simonnak szólította Pétert, ahogy a Lukács 22,31-34-ben olvassuk.
„Simon, Simon, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” „Uram – felelte –, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek.”
Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.”
Néhány óra elteltével Péter még azt is letagadta, hogy ismerné Jézust. Háromszor tagadta le. És akkor megszólalt a kakas. Ku-ku-ri-kúúú.
Péter kiment, és keserves sírásra fakadt. Zokogott megállíthatatlanul. Másnap reggel kukorékolt a kakas. És Péternek eszébe jutott bukása. És másnap meg másnap meg másnap. Péter újra meg újra emlékezett.
Ismerem ezt. Én is elbuktam. Én is zokogtam megállíthatatlanul. És én is emlékeztem. A szégyen lyukakat vert önbizalmam falán, melyet a Szentlélek épített. Odabújtam a fal lábához Péter mellé. Hiába kértem, hogy bocsásson meg Isten, és hiába tudtam, hogy már megtette, a kakas újra meg újra kukorékolt a szívemben, és én újra meg újra emlékeztem a bukásomra. Nem tudom, átéltél-e már hasonlót.
Leragadtam, mint a trapézművész, aki nem ereszti el az első rudat – kétségbeesetten meg akartam ragadni a kegyelmet, de nem eresztettem el a szégyent.
És Isten szólít. Engedd el. Lépj tovább. Élj bátran. Csak így lehet.
És Péter megmondja, hogyan tovább: „Futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. … Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van” (Fil 3,12b.13b).
Tisztán látom, mit kell tennem – mit kell tenned.
Mikor végre elkapjuk, megragadjuk, magunkévá tesszük mindazt, amit Jézus készített nekünk, végre kezdjük megtapasztalni az élet teljességét – a hitet, amire annyira vágytunk.
De nem elég megragadni a kegyelmet. El is kell engedni azt, ami elmúlt.
- Ereszd el a szégyennel teli töprengéseket, és ragadd meg a kegyelemteli irgalmat.
- Ereszd el a megnyomorító keserűséget, és ragadd meg a radikális megbocsátást.
- Ereszd el a térdremegtető aggódást, és ragadd meg a biztos alapon álló önbizalmat.
- Ereszd el a bizonytalankodást, és ragadd meg az istengyermekségből fakadó igazi személyiségedet.
Isten ígéretekkel halmozott el. Minden ott kezdődik, ahol elengedem a félelmet, és megragadom a kegyelmet.
Mit szólt Jézus Péter bukásához? Három esélyed volt, elbuktad, vége? Szó sincs róla. Jézus leemelte a súlyos szégyenköntöst Péter bűntudattól görnyedt válláról, és visszahívta a szolgálatba.
Így bánik velem és veled is, de a kakas tovább kukorékol.
A kérdés csak az, hogy mire emlékeztet minket.
Ha javasolhatom, ne a szégyenre gondoljunk ilyenkor, hanem: a kegyelemre.
Ne engedjük, hogy azzal vádoljon az ellenség, amit Isten már megbocsátott. Ne hagyjuk, hogy elhitesse velünk, hogy Jézus halála a kereszten nem volt elég. Ragadd meg, amit Jézus tart oda neked, és építsd be magadba.



Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megbocsátasz, és leveszed rólam a szégyent. Bánom, hogy hallgatok a szívemben kukorékoló kakasra, mely azt mondja, bűnös vagyok, szégyelljem magam. Tudom, hogy amit Jézus tett értem a kereszten, az elég, és nem kell és nem is lehet hozzáadnom semmit az ő áldozati ajándékához. Köszönöm, hogy bűneimet eltörlöd, és feltétel nélkül szeretsz. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: When Shame Weighs You Down, Encouragement for today, 2016.11.25., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép: pinterest

2016. november 30., szerda

Mikor a legrosszabb a legjobbá válik

„(Jézus) rájuk szólt: ’Mit féltek, ti kicsinyhitűek?’ Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett.” Mt 8,26


Megbuktam esküvőszervezőként.
Senkinek sem kell olyan szervező, akit úgy felbosszant a menyasszony idegbeteg anyukája, hogy elhányja magát a bejárati ösvény mellett, ahol érkeznek az első vendégek. Ez aztán az üdvözlés.
Megbuktam kütyüárusként.
Senkinek sem kell olyan ügynök, aki belevág a hüvelykujjába pizzaszeletelés közben, mialatt a vágóeszköz biztonságosságát ecseteli.
Szörnyű.
Megbuktam iskolai menzavezetőként.
A segédem az olajspray-jel kente be a karját, mert száraznak ítélte a bőrét. Később meg, mikor ki akartuk üríteni a szemetest, megtámadtak a darazsak, s megfeledkeztünk a sütőbe rakott pizzáról.
A gyerekek nem igazán szeretik az égett pizzát.
Megbuktam recepciósként.
Nem jó ötlet megadni magunkat a koradélutáni álmosságnak, s lehajtani fejünket a karunkra a pultnál. A főnökök nem rajonganak a munkaidőben horkoló alkalmazottért. Még akkor sem, ha babát vár az illető.
Hát igen, sokszor megbuktam azokban az években, amikor próbáltam kitalálni, mihez kezdjek az életemmel. Az adott helyzetben mindig úgy éreztem, hogy a lehető legrosszabb történt velem. Most úgy látom, hogy mindegyik a legjobb volt, ami történhetett.
Ha bármelyik sikerült volna, nem ismerhettem volna meg a mostani szolgálatom örömét.
A Biblia történetei közül is soknak ez a tanulsága: ami pillanatnyilag a legrosszabb, később a legjobbá válik.
A Mt 8,23-24-ben Jézus csónakba száll a tanítványaival. „Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát.” A legrosszabb.
De a 26. vers szerint Jézus felkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire minden elcsendesedett. A tanítványok elámultak Jézus hatalmán. Legjobbá vált a legrosszabb.
Az ApCsel 5,18-ban azt olvassuk, hogy az apostolokat elfogják, és börtönbe vetik. A legrosszabb. Ám az 5,19-ben az Úr angyalát látjuk, ahogy megnyitja a börtön ajtaját, és kivezeti őket. Olyan hitet nyernek, hogy később bátran kijelentik: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek!” (5,29). A legrosszabból a legjobb lett.
Nem mondom, hogy értem, miért kell végigszenvednünk ezeket a megpróbáltatásokat. Azt is tudom, hogy az említetteknél sokkal kegyetlenebb helyzetek is vannak. Elromlott világban élünk, tele elromlott emberekkel. De bátorságot nyerhetünk abból, hogy Isten sosem romlik el. Sosem éri valami váratlanul, meglepetésként, sosem döbben meg attól, amit tapasztal.
Kézbe veszi a legrosszabbat, ami történik velünk, és azzal, amit hozzátesz, a legjobbá alakítja. Nekünk csak az a feladatunk, hogy maradjunk Vele, és kövessük az utat, amin vezet minket.


Uram, tudom, hogy Te képes vagy a legrosszabbat a legjobbá alakítani. Üdítsd fel, kérlek, a lelkemet ezzel a bizonyossággal. Követni akarlak mindig és mindenütt. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.12.01.Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. november 29., kedd

Isten azt akarja, hogy most gyászoljak

„Boldog vagy, ha úgy érzed, elvesztetted azt, ami a legkedvesebb, mert ekkor tud átölelni Az, Aki a legkedvesebb.” – a Mt 5:4 alapján


Nagyon nehéz volt az elmúlt egy év. Édesanyám március 25-én hunyt el. Azon a napon egy rész meghalt belőlem is.

A halálát megelőző hónapok tele voltak céltudatos aktivitással. Mialatt végeztem a körülmények miatt rám szabott tevékenységeket, kristálytisztán tudtam, mi a tennivalóim fontossági sorrendje, és ez önbizalmat adott. Ebben az időszakban édesanyám ápolása volt a feladatom.

Csodálatos, hogyan kerül minden a helyére az életben, ha azt tesszük, ami Isten akarata velünk. A munkatársaim és önkéntes segítők elvégezték helyettem, ami az én munkám lett volna. Társaim a Missziónál megtartották helyettem az előadásokat. A férjem és az anyósom elmentek a gyermekekért az iskolába, és segítettek a háztartási munkákban. A barátnőim ebédet hoztak. Az Úr minden részletet kidolgozott, és ettől a lelkemet béke töltötte el életem legnehezebb időszakában.

Meglepett, hogyan éltem át ezt az időszakot. A rám jellemző reakció a kiborulás lett volna, főleg, mert előtörténetemben voltak szorongásos periódusok. Ha régebben megkérdezted volna, hogyan bírnám ki, ha az orvosok tüdőrákot diagnosztizálnának édesanyámnál, azt mondtam volna: sehogy. Belepusztulnék. De nem pusztultam bele, és nyugodtan csináltam végig. Persze volt, hogy sírtam, voltak napok, amikor fizikailag és lelkileg kimerültnek éreztem magam, de volt egy célom, és édesanyámnak szüksége volt rám. Bíztam az Úrban, és egész idő alatt éreztem az Ő békéjét.

Mióta anya elment, nem érzem azt a békét és a biztos célját a napjaimnak. Továbbra is bízom Istenben, tudom, hogy a béke elérhető, de küzdök az új helyzettel, hogy már nincs édesanyám. Mikor meghalt, részben én is meghaltam. Elvesztettem őt, és elvesztettem magamból az ő ápolóját. Gyakran érzem szétesettnek, összetörtnek magam. Néha tudatosítanom kell, hogy még lélegzem. Sokszor kell emlékeztetnem magam, hogy a béke nem hagyott el vele együtt, még mindig rendelkezésemre áll. Isten nem hagyott el, és függetlenül attól, hogyan érzem magam, még van célja velem.

Lehet, hogy most az a cél, hogy gyászoljak? Nehéz dolog a gyász, és bár természetes része az életünknek, sosem érezzük természetesnek. Csendre és nyugalomra van hozzá szükség, és azt az én világomban nehéz elérni. Arra is szükség van, hogy elismerjem, érzéseim elfogadhatóak, és hogy az is rendben van, ha ebben az időszakban nem látok egy világos célt magam előtt – a gyászon kívül. Meg kell engednem magamnak, hogy gyászoljak, s hinnem kell, hogy Isten akarata ebben is megnyilvánulhat.

Az élet tele van magaslatokkal és mélységekkel, és Isten mindegyikben jelen van. Néha világosan megmutatja a célt, máskor talán azt várja el, hogy keressük Őt és várjunk Rá, amíg kinyilvánítja akaratát. A keresés és várakozás közben kell a krisztusi reménybe kapaszkodnunk, és megragadnunk a békét, amelyet nyújt nekünk.

Most tehát a gyász ideje van számomra. Gyászom naponta változhat, de egy dolog biztosan nem változik: boldog, azaz áldott vagyok, ahogy mai versünk állítja. A veszteség miatt vagyok áldott, ami ért. És azért vagyok boldog, mert Isten minden lépésnél átölel.


Istenem, hálás vagyok szeretetedért. Adj, kérlek békességet a megpróbáltatások között. Segíts, hogy elégedett legyek abban az állapotban, amibe ma helyeztél. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.07.22.Melissa Taylor, www.proverbs31.org, fodítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest,com)

2016. november 27., vasárnap

Készen állsz az ünnepekre?

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.


(Lukács evangéliuma 2:16-20)


Készen állsz az ünnepekre? Néhányan, amikor meghallják ezt a kérdést, akkor izgatottan a gyönyörűen feldíszített, ínycsiklandó ételekkel roskadásig megrakott asztalra, ünnepi bevásárló túrákra, családdal együtt töltött időre, csillogóan csomagolt ajándékokra a karácsonyfa alatt....vagyis egy pazar ünnepre gondolnak.
Másoknak az ünnepek nehéz és megpróbáló időszakot jelentenek, amit inkább átvészelnek minthogy élveznének. Az Amerikai Stressz Kutató Intézet szerint 110 millió ember szed stresszel kapcsolatos gyógyszert hetente. Az ünnepi időszak alatt további egy millió ember küzd az ünnephez köthető nyomott hangulattal. Nagyon jól ismerem a depressziót és a benne rejlő fájdalmat. Az igazat megvallva állandóan küzdenem kell, hogy a vermébe ne essek...


A depresszió egy érzelmi, mentális, fizikai és lelki rendellenesség. Egy egyensúly zavar. Lehet, hogy a szervezetben lévő kémiai anyagok egyensúlyának zavara, vagy lehet egy eltemetett, elnyomott fájdalom, amellyel nem néztek szembe, és nem kezeltek. Esetleg helytelen dolgokba vetett bizalom és valódi segítséget nyújtani nem tudó forrásoknál keresett megoldás a probléma gyökere. Nagyon sok minden kiválthatja a depressziót. Ahhoz, hogy a depressziónkat kezelhessük, az első lépés az, hogy teljesen átadjuk életünk irányítását, és gyógyulásunk tervét Istennek, még akkor is ha nem látjuk vagy nem értjük egészen ezt a tervet, mert abban bizonyosak lehetünk, hogy Isten szívének vágya, hogy gyermekeit meggyógyíthassa és helyre állíthassa.



Bár nem nagyon szeretek tv-t nézni, néhány lakás felújító műsort szívesen végignézek. A legutóbbi adásban a lakberendező és a ház tulajdonosa megbeszélték a lakásra váró változtatásokat.
"Először is tennünk kell valamit azokkal az ablakokkal" jelentette ki a lakberendező. Mindaddig csodálkoztam, hogy ez áll a lista elején, míg meg nem láttam a házat. Az ablaküveg borzalmas árnyalatú arany volt. Az ablakokon keresztül nehezen szűrődött be a fény, és szinte lehetetlen volt átlátni rajta, ami egy sötét elszigetelt otthont eredményezett. A ház tulajdonosa megpróbált ellenkezni: "Nekem fontos a privát szférám, és attól tartok, ha bárki belát, akkor megszűnik ez az intimitásom." 
Amikor a depressziót kell kezelnünk, sokan ugyanígy éreznek.


Falakat építünk magunk köré, amin keresztül nagyon nehéz megközelíteni bennünket, mert úgy gondoljuk, hogy a barátság ára túl magas. Lelkünk ablakait telezsúfoljuk érzelmi kifogásokkal, hogy ne kelljen a fájdalommal szembenéznünk. Mindez sötétséget, magányt és a gyógyulás elmulasztott alkalmait eredményezi. Nem akarjuk megérteni állapotunkat, sem észrevenni a benne rejlő kincset, hanem egyszerűen meg akarunk szabadulni tőle. Sokan csak a felszínen szeretnék megérteni és kezelni a depressziót, és elutasítják, hogy szembenézzenek a fájdalmas emlékekkel, a nehéz kapcsolatokkal, vagyis azokkal a sérülésekkel, amelyek a sötétséget hordozzák. A legközelebbi kijáratot keressük, remélve, hogy megússzuk hogy kiismerhetők legyünk, mert túl magas árat kellene fizetnünk. Egy belső őszinteség nagyon fontos, hogy felfedjük, megértsük, és kezeljük depressziónkat. Ahhoz, hogy helyre tudjunk állni, először is őszintének kell lennünk magunkhoz. Mindaddig míg takargatjuk magunkat, addig nem tudjuk megérteni, vagy eredményesen kezelni állapotunkat, és ez nem csak az ünnepekre vonatkozik, hanem az év bármely időszakára is.


Az ünnepek sokszor az óvatosan helyén tartott leplet rántják le rólunk és kínosan elrejtett érzelmeket hoznak felszínre. Egy családtaggal való találkozás például fájdalmas kérdéseket támaszt fel, melyeket még nem kezeltünk, nem tettünk a helyére. A pénzügyi bizonytalanság arra vár, hogy elrabolja az örömünket és tönkretegye a békénket. A feszült időbeosztás kiszívja energiánk minden cseppjét, és a hamis elvárások miatt üresnek érezzük magunkat. Mielőtt még észrevennénk, egy sötét és sikamlós veremben találjuk magunkat. De ennek nem kell így lennie barátnőm! Itt az ideje, hogy tegyünk valamit ellene!


A Hálaadás ünnepe arra ad lehetőséget, hogy az évben megtapasztalt győzelmekre és örömökre fókuszáljunk, és hogy megosszuk ezt az örömet másokkal.


A Karácsony az új kezdet megünneplése lehet, ha arra gondolunk, hogy a jászolban lévő gyermek azért jött, hogy megmentsen bennünket, és egy igaz élettel ajándékozzon meg bennünket.


A sötétséget el lehet oszlatni, ha úgy döntünk hogy szembenézünk vele és kezeljük azt. Jelen pillanatban készülj úgy az ünnepre, hogy az öröm hozzáállását választod, a gondolataidat pedig a mennyre fókuszálod, és nem erre a földre. Ezt úgy teheted meg, hogy a szívedben Jézus Krisztust állítod a központi helyre.


Atyám, szeretném, ha ez az ünnep fénnyel lenne teli számomra, és nem sötétséggel. Kérlek segíts, hogy az álarcomat levehessem, és őszintén tudjak Hozzád és a családtagjaimhoz, barátaimhoz fordulni. Kérlek, adj bátorságot ahhoz, hogy engedelmes lehessek Hozzád minden ünnepi részletben. Adj szemet, hogy észrevegyem azokat az embereket, akiket elém hozol, és akiknek szükségük van a bátorításomra, mert ugyanazon az úton haladnak mint én. Atyám kérlek, hogy tégy engem alkalmassá, hogy a következő napokon Téged tudjalak dicsőíteni. Jézus nevében, Ámen.


Átgondolásra:
Szánj néhány percet arra, hogy visszagondolsz a 2015-ös ünnepekre:


- Melyek voltak a legszebb percek számodra?
- Sorolj fel három változtatást, amit az idén mindenképpen szeretnél megtenni.
- Mi az első lépés ahhoz, hogy ezek a változások megtörténjenek?


Ezután olvasd el a karácsonyi történetet Lukács evangéliumának 2. fejezetéből az 1-16. verseket:


- Hogyan viselkedett Mária és József a Bethlehemi útjuk során?
- Hogyan reagáltak a pásztorok Jézus születésének hallatán. Mit tettek?
- Hogy írnád le Mária érzéseit és gondolatait? Jézus születéséről való gondolkodás hogyan változtathatja meg az ünnepekhez való hozzáállásodat?


Kérd Jézust, hogy segítsen neked, és adjon erőt a tervezett változtatásokhoz. Készíts listát a "tennivalókról" és azokról amiket "nem kell megtenned", hogy a lehető legszebb ünnepi napokat élhesd át. Vond bele a családtagjaidat is ennek a tervnek a kivitelezésébe




(Forrás: November 26, 2013. Are you ready for the Holidays? Mary Southerland)
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com

Olvasói gondolatok - Üzenet a Mennyei Atyától (Kalmár Krisztina tolmácsolásában)

"Drága Gyermekem!

Érdeklődve figyeltelek ma is, mint ahogy teremtésed napjától kezdve minden nap figyelemmel kísèrem életed.
Én teremtettelek Téged!
Én alkottalak,és azzal,hogy e földi létben életet adtam Neked,célom volt. Célom van.
Talàn most mèg nem tudod, mire hívtalak meg Téged ebbe az anyagi vilàgba, de hidd el Nekem,hogy számodra csak jót, és sok jót tartogatok!
Nézem a mindennapjaidat innen fentről, a Mennyországból.
Nézem,ahogy elesel egy akadályban az utadon.
Látom, ahogy földre hullasz, megütöd magad, és fájdalmadban sírásban törsz ki, majd kétségbeesel.
Én szólok Hozzád, de Te nem akarod meghallani hangom. Nyújtom feléd segítő kezem, hogy talpra állj, de te minduntalan ellököd magadtól.
Mit tehetnék még Érted,Gyermekem?
Tudod mennyire fáj Nekem,hogy atyai szívemet eldobod magadtól?
Tudod mennyire fáj Nekem a megtagadásod,amikor én annyira,és olyan hatalmasan szeretlek Téged? Úgy,ahogy azt itt a Földön Te el sem tudod képzelni!
Szeretlek Téged! Botladozásaid ellenére is! Megtagadásod ellenére is! 
Én várni fogok Rád!
Várom,hogy eljöjjön a pillanat,amikor meghallod szavam,hogy segíteni tudjak Neked.
Làtom a teljes utadat. Làtom a bukkanókat, a csapdákat, az elterelő ösvényeket.
Ha hallgatnál szavamra, Én segítenék elkerülni őket, és vezetnélek Téged,mint ahogyan a három királyt is,akik csillagomat követték az égen!
Bízz bennem!
Ne taszítsd el segítő kezem,kérlek,hanem kapaszkodj bele,és én soha többé nem eresztelek el Téged! Érezni fogod minden egyes lépésednél,hogy utadon nem vagy egyedül, s Velem nem csak könnyebben,de boldogabban érsz utad végére!
Halld meg hát hangom és ne lökd el magadtól segítő kezem! 
Én várok Rád!
A Te szerető Atyád,s Istened."




(fotó:These are The Few of My Favorite Things/facebook)

Mielőtt még egy dologra igent mondanál

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25


Akarom, hogy szeressenek az emberek. Kedvükre akarok tenni, és azt színlelem, hogy képes vagyok mindenki igényeit kielégíteni.
Ettől aztán teljesen összekuszálódik minden bennem is és körülöttem is.
Nem beszélve arról, hogy mialatt mindenkinek kedvében akarok járni, a hozzám legközelebb állók mindegyre énem rosszabbik oldalát tapasztalják meg.
Nagyobbik lányom, Hope, 4 éves korában úgy döntött, igencsak unalmas dolog a délutáni szunyókálás. Mialatt tehát én odalent vendégek fogadására készültem, ő az emeleten foglalatoskodott.
Hogy tiszta legyen a kép, tudnotok kell, hogy nem vagyok egy konyhatündér. Rendben elkészítem az egyszerű ételeket a családomnak. De ha másoknak kell főznöm, nem csak a gyomrom áll görcsbe, olyan mintha mindenestül egy jó szoros csomó lennék.
Nem tudom beosztani az időt. A zöldség még kőkemény, mikor a hús már elkészült. Elfelejtem bekapcsolni a sütőt, ahova betettem a fagyasztóból kivett kenyeret. Az sem jut eszembe, hogy nem tanácsos előző nap elkészíteni a salátát, dresszinggel, pirított zsemlekockákkal összekeverve. Egy nagy, ragacsos massza lesz belőle másnapra.
Érzelmileg is padlón vagyok olyankor. Nem valami jó párosítás a szétszórtság meg a vágy a tökéletességre.
Mégis, mikor a Bibliaiskola vezetője megkérdezte, ki vállalná, hogy vendégül látja a csoportot az év végi vacsorán, és a barátnőim mind rám néztek, így szóltam: „Én szívesen megcsinálom, persze”. Lakásberendezési magazinok címlapjai jelentek meg a szemem előtt belső dekorációs ötletekkel. Ételkülönlegességek, virágdíszítés, tökéletesen megterített asztalok keringtek a gondolataimban, mint méreg szivárgott szét a lelkemben a „kiteszek magamért a barátaim kedvéért” izgalma. Súlyos tévedésben élve szinte öntudatlanul folytattam: „És ne hozzatok semmit, szeretnék valami igazán finom vacsorával kedveskedni nektek”.
Kapjon már valaki elő egy fakanalat, és vágjon jól kupán vele!
Az emberek kedvére tenni akaró oldalam elvakított. Egészen a nagy napig. Akkor viszont teljes valóságával zuhant rám vállalásom súlya, és legszívesebben elbújtam volna egy sarokban, ahol nem találnak rám.
Közel a kimerültséghez késésben voltam mindennel.
Nagyon fontos lett volna, hogy kicsinyeim segítsenek egy kis délutáni szunyókálással, mialatt nem kell velük foglalkoznom.
De Hope-nak esze ágában sem volt egyetérteni ezzel. Mikor tehát láttam, hogy a szellőző valami fehér port kezd fújni a levegőbe a földszinten, megállt bennem az ütő. Felrohantam, és azt láttam, hogy Hope egy nagy flakon babapúdert szórt szerteszét a szobájában, nem kímélve önmagát sem, és minden létező szellőzőnyílást. Lassan az egész házat belepte a fehér por, mintha évtizedek óta nem takarítottam volna.
Már addig is végsőkig feszített önmagam legmélyéből tört fel a fékezhetetlen indulat. A vacsorakészítés minden kudarcáért hirtelen Hope lett a felelős. Teli torokból üvöltöttem. „Elment az eszed? Hogy vagy képes mindig mindent tönkretenni?” Azonnal éreztem, hogy beborít a szégyen felhője, mely jóval vastagabb a szálló pornál.
Fojtogató bűntudat ragadta meg a torkomat, mikor a drága kicsi hang így válaszolt: „Én csak azt akartam, hogy legyen minden olyan, mint a mennyország. Csak örömet akartam szerezni neked, anyu”.
Istenem.
Az égő bűntudat mögül az is kezdett felsejleni, hogy a mindenkinek kedvére tevő magatartást tovább lehet adni, és általa az ellenkezőjévé válok annak a képnek, amilyennek Isten látni szeretne engem.
Azzal, hogy mindig mindenre igent mondok, nem vívom ki az emberek csodálatát. Csak kimerülök. És egy elnyűtt asszony senkinek sem kellemes. Elsősorban a családom sínyli meg. Aztán a barátaim. Azoknak se tetszik, akiket el akarok kápráztatni. És biztosan nem nyerem el vele Isten tetszését.
Ha mindezzel már tisztában vagyok, a tetszeni vágyást, a mindig mások kedvére tevést annak látom, ami: csapdának. Így nevezi alapigénk is a Példabeszédek 29,25-ben: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.”
Igen, ha csak arra fókuszálunk, hogy kedvében járjunk az embereknek, kegyetlenül becsapjuk magunkat, kelepcébe esünk, és magunkkal rántjuk közvetlen környezetünket is.
Mi tehát a közvetlen tennivalónk?
Keressük meg, és hatástalanítsuk a csapdát.
A hatástalanításhoz nem kell egyéb, mint hogy tanuljunk meg használni egyetlen szót: „nem”. Körültekintően és óvatosan, de használjuk.
Visszatérve a babapúder-mennyországra. Lekuporodtam, ölembe nyaláboltam kislányomat, és bocsánatot kértem tőle a kiabálásért. Aztán jól kisírtam magam. Különböző pontokon lefényképeztük a „mennyországot”. (Most, 16 évvel később, dédelgetett kincsek ezek a felvételek.)
Bibliaiskolai csoportomat pizzával kínáltam aznap este. A babapúderrel borított lakásban. És mindenki jól érezte magát, máig emlegetjük azt az estét.


Uram, segíts észrevennem a mások kedvére tenni akarás csapdáját. Minden bizalmamat Beléd vetem. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: Before You Say „Yes” to One More Thing, Encouragement for today, 2014.11.20., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. november 26., szombat

Mindenkinek megvan a saját története

,,Alázatosan egymást különbnek tartsátok magatoknál. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.”


Filippi 2:3b,4


Mielőtt a fiúnk, Jaxon megszületett volna, valahányszor olyan valakire néztem, akit nem ismertem, mindig csak egy idegent láttam benne. Most már egy embert látok, egyedi történettel.

Mióta Jaxon kóros kisfejűséggel született (születési rendellenesség, ami azt jelenti, hogy a csecsemő feje kisebb a normálisnál), a feleségem, Brittany és én sokkal együttérzőbbek vagyunk a körülöttünk élőkkel. Látunk fiatal házaspárokat, és arra gondolunk, vajon vannak-e gyermekeik, akik egészségügyi vagy érzelmi problémákkal küszködnek. Látunk középkorú embereket, és azon tűnődünk, vajon átéltek-e hasonló esetet, mint mi. Idősödő emberekre nézünk, és elgondolkozunk azon, vajon ültek-e az unokájuk kórházi ágya mellett.

Milyen akadályokat küzdöttek le, és hogyan birkóztak meg a kihívásokkal? Annyira áldottak, hogy viszonylag átlagos, normális életet élnek? Valószínűleg nem. Mindenkinek vannak harcai. De a legtöbben csak a legjobb barátaink előtt fedjük fel ezeket a próbákat, mindenki más elől elrejtjük őket.

Nemrég az edzőteremben láttam egy idős urat, aki nagyon lassan mozgott az egyik közeli futópadon. A régi énem röhögött volna a látványtól, azon tűnődve, hogy miért pocsékolja az idejét. De az új énem arra gondolt, mi mindenen mehetett át ez a férfi élete során. Vajon hogyan vette rá magát, hogy mozgékony maradjon? Mi van, ha megsérült, miközben a hazánkat szolgálta? Talán sportoló volt fiatal korában? Honnan van bátorsága, hogy együtt eddzen sokkal fiatalabb és kisportolt emberekkel?

Nem hiszem, hogy a ,,Jaxon előtti” években eszembe jutottak volna ilyen gondolatok.

Mindenkinek megvannak a harcai. Ha ismersz valakit, akinek a világon semmi gondja nincs, csak adj neki egy kis időt. A nehézség és a fájdalom mindegyikünket utoléri.

A legtöbb ember, akivel találkozunk, nem is gondolná, hogy milyen nehézségeken mentünk keresztül a gyermekünkkel. Általában igyekszünk megtartani pozitív hozzáállásunkat, de néha lehetetlen elrejteni érzelmi problémáinkat és személyes fájdalmunkat. Megtanultuk, hogy amikor a dolgok rosszra fordulnak, csak át kell élnünk azokat a nehéz érzelmeket, addig, amíg már nem érezzük őket. És ez így van rendjén.

Általában naponta próbálok közzétenni valamit a Facebook oldalunkon, ami azt jelenti, hogy gyakran nézek aranyos képeket Jaxonról. A képek és videók viszont nem mesélik el az egész történetet. Nem ragadják meg az ő fájdalmát vagy a mi könnyeinket, amikor egy megszokott megfázás egy életveszélyes fertőzést okoz neki.

Ennek ellenére nem akarunk leragadni a nehézségeknél, hiszen Jaxon története végül is a bátorságról szól. Miközben őszintén vállaljuk a viszontagságokat, amiken keresztülmentünk és az előttünk álló kihívásokat, elsődleges üzenetünk mégis a remény. Az élet Isten drága ajándéka, és mi ünnepelni akarjuk minden egyes percét. 

Most, hogy tisztában vagyok vele, hogy a felszín mögött milyen sok ember él meg nehéz történeteket, sokkal érzékenyebb vagyok arra, amin keresztülmehetnek. 

Isten felhasználja a helyzetünket, hogy megtanítsa az alázatban maradás fontosságát, és hogy ne csak a saját, hanem a mások szükségét is nézzük. A kulcs igeversünk ezt mondja: ,,Alázatosan egymást különbnek tartsátok magatoknál. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.” Filippi 2:3b,4

Amikor az élelmiszerboltban felfigyelek az előttem álló nőre, aki a gyors-pénztárnál a szigorúan csak tíz dolog helyett húszat pakol fel, elgondolkozom rajta, hogy milyen családi vészhelyzet késztette arra, hogy megszegje a szabályokat, és hazasiessen. Talán egy beteg gyerek vagy egy türelmetlen férj. Vagy csak nyomás alatt van, és elfelejtette a gyors-pénztár szabályát. Bármi legyen is az oka, én megpróbálom a tőlem telhető legtöbbet, hogy türelmes maradjak vele. Azért, mert neki is megvan a saját története.


Drága Uram, segíts nekem, hogy könyörületes és támogató legyek az emberekkel, akik talán másak vagy, akiket nem értek. Köszönöm, Atyám, hogy mindegyikünknek megvan a saját, egyedi története, amit elmondhat, és hogy ezeket nem egyedül kell megélnünk. Jézus nevében, ámen.



(forrás: Everyone Has a Story, Brandon Buell, Proverbs31 Devotionals,
http://proverbs31.org/devotions/devo/everyone-has-a-story/, fordítás: Szabó Edit
fotó: pinterest)

2016. november 25., péntek

Ha lenne egy...

"Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” 

János 8:32

Létezik egy egyszerű, mégis hihetetlenül veszélyes forgatókönyv, amivel sokan eljátszadozunk. Ezek lehetnek viszont azok a dolgok, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy elégedettek legyünk az Istennel való kapcsolatunkban. Ez egy hazugsággal összeszőtt forgatókönyv, ami valahogy így szól: Igazán boldog és elégedett lehetnék, ha lenne…

… egy vékonyabb testalkatom.

… egy férjem.

… egy sokkal gyengédebb és romantikusabb férjem.

… több pénzem.

… jobb személyiségem.

… egy kisbabám.

Nem tudom, hogy neked melyek a ,,Ha lenne…” kívánságaid, de azt tudom: egyik sem fog megelégedést hozni. Talán pillanatnyi boldogságot okoznak… de nem igazi beteljesedést. Ha mindenünk meg is van a listánkról, az Istennel való növekvő kapcsolat nélkül ugyanúgy tátongana egy űr a lelkünkben. 

Ezért ahelyett, hogy megpróbáljuk ezt az űrt betölteni emberekkel, vagyonnal vagy pozíciókkal, és a ,,Ha lenne” mondatokat szajkózzuk, döntenünk kell, hogy ezeket a kijelentéseket felcseréljük Isten igazságával. A János 8:32 megerősíti, hogy mennyire erőteljes az igazság: ,,Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

Íme néhány példa, ami segített nekem legyőzni a kísértést, hogy ne engedjem, hogy az emberek, a vagyon vagy a pozíció átvegyék Isten helyét az életemben.

Emberek

Többé már nem azt mondogatom: ,,Ha lett volna egy apukám, aki szeretett volna…”, hanem azt, hogy: ,,A Zsoltárok 68:5 azt ígéri, hogy Isten az árvák atyja.”

Talán a benned lévő űrt nem egy apa hiánya okozta, hanem egy barát, aki megbántott. Vagy egy férj, aki elhagyott. Vagy a gyermek, akit annyira szeretnél, de még mindig nem kaptad meg. Bármi is jelenti számodra az űrt, Isten a tökéletes megfelelője az ürességednek.

Mondd el a Lukács 1:78-79 alapján ezt az imádságot: ,,Az én Istenem nagy irgalma szerint, ami által meglátogat engem a felkelő nap a magasságból- hogy megjelenjen nekem a sötétségben és a halál árnyékában- békére lelek.”

Javak

Többé nem mondom: ,,Ha több vagyonom lenne…”, hanem felidézem a Máté 6:19-21-et: ,, Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.”

Bármilyen javakra is vágyom, akármennyire jónak is tűnnek, csak ez bizonyos ideig lennének hasznosak. Az örökkévalóság fényében minden vagyon értéktelen, és végül itt kell hagynunk őket. Ha kizárólag csak arra figyelek, hogy minél több dolgot megszerezzek, akkor sokkal sebezhetőbb leszek a veszteség lehetőségével szemben.

Javaink azért vannak, hogy értékeljük és felhasználjuk őket arra, hogy másoknak áldásul szolgáljunk velük. Nem azért vannak, hogy meghatározzák identitásunkat. Nem rossz dolog kiélvezni a javaink nyújtotta örömet addig, amíg nem függünk szívünk teljességével tőlük.

Pozíció

Többé már nem mondom: ,,Ha jobb pozícióban lennék…”, ehelyett a 119. Zsoltárok 105. versének szavait idézem: ,,Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága.” Nincs szükségem egy jobb pozícióra ahhoz, hogy eljussak oda, ahol lennem kell. Nem kell kitalálnom az utamat ahhoz, hogy boldoguljak. Isten szavára van szükségem, hogy vezessen. Ahogy követem és tisztelem Őt lépésről lépésre, biztos lehetek benne, hogy ott vagyok, és azt teszem, amit Ő akar. 

Bármilyen ,,Ha lenne” kívánsággal is küszködsz, felcserélheted az Ige biztos igazságaival, amelyek nem hagynak majd üresen.



Amikor Isten szava megérint miket, új utat ad az életünknek. Átrendezi a gondolatainkat, a motivációinkat, szükségeinket és vágyainkat. Lelkünk úgy volt megalkotva, hogy teljesen betöltekezzen Istennel és az ő igazságával, ezért az átszivárog minden részünken, és teljesen betölt. 





Drága Uram, bevallom, hogy csak Te tudod betölteni a szívem üres részeit. Segíts megállítanom a ,,Ha lenne” kört, és tégy szabaddá a te igazságoddal. Jézus nevében, ámen.
Lysa TerKeurst: If only I Had…,Encouragement for today, 2016.11.22.,www.proverbs31.org, kép:pinterest, ford.:Szabó Edit

2016. november 24., csütörtök

Mikor az élet megváltozik



„Mert én, az Úr, meg nem változom.” Mal 3,6a

Nehéz feldolgozni életünk változásait. Nemrég kisebb lakásba költöztünk. Az élettér szűkítése azt jelenti, hogy át kell nézned minden holmidat, és ami nem fér el, attól meg kell válnod.
A költözés önmagában is stresszes folyamat. Ezt csak tetézi, ha az új lakás kisebb az előzőnél.
Jó ideig nem találtam a csészéket. Fontosabb papírjaimat az asztalomból egy dobozba raktam, valahol a rakás alján lehet. Be kell jelentenem a lakcímváltozást a postán… Hol a fogkefém? - Feladtam a keresést, újat vettem.
A legbonyolultabb a mobilszolgáltató váltás volt. Nem tudom, miért nem megy simán. Egyenesen brutális. El tudod képzelni, hányszor kell próbálkoznod, míg végül eljutsz az illetékes személyhez, aki segíteni tud? Mondja már meg valaki, miért nem lehet ezt egyszerűbben megoldani?
Eléggé rabja vagyok a szokásaimnak. Bármilyen változás a napirendemben leszívja az energiáimat. Vegyük például a forgalmi rendet, ami egészen más lesz, mint amihez munkába menet eddig hozzászoktam. Nem beszélve a kerülőutakról, amiket fel kell fedeznem, hogy ki tudjam kerülni az esetleges torlódásokat. Eddig a kocsim már szinte magától tette meg az utat az otthonunk és a munkahelyem között.
Nehéz a költözés, nem könnyű a változás.
Ha a tested már nem úgy működik, mint régen, ha étrendet kell váltanod, meg kell változtatnod a testgyakorlási formáidat, új életteret kell kialakítanod magad körül. Ha elveszíted a munkádat, és hosszan, meredten nézed a számoszlopot, ami mutatja, mennyiből kell megélnetek - könnyen rád telepszik az aggódás, a rettegés. Ha meghal valaki, aki közel állt hozzád, várod, hogy megszólaljon a telefon, és újra meg újra beléd vág, hogy nem hív többé, mintha mindegyre tört döfnének a szívedbe.
Van úgy, hogy nem csak nehéz, de fájdalmas is a változás.
Ám akár tetszik, akár nem, ez az élet változásokkal jár.
Változnak a kapcsolatok.
Változnak a helyszínek.
Változik a munkánk.
Változik a testünk.
Mi magunk is változunk.
Az élet változás. Minél tovább élünk, annál inkább tudjuk, hogy az egyetlen biztos dolog az életben a változás. Akár nehéz, akár örömteli, a változásból megtanuljuk, hogy az élet törékeny, bizonytalan, átmeneti. Semmi sem tart örökké.
Illetve valami mégis. Isten. „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Mal 3,6a).
A 102. zsoltár 28. versében a zsoltáros kijelenti: „De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget”.
Isten nem változik. Eddig sem változott, és ezután sem fog.
Örömmel tölt el, hogy Isten, akit szolgálunk, változatlan. Ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Mi költözhetünk, állást válthatunk, kapcsolati, testi, lelki átalakulásokat élhetünk át, Isten biztos árbocként állandó marad.
És nemcsak Ő marad állandó, de nem változnak tervei se rólunk. „Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata” – olvassuk a 33. zsoltárban (11.v.). „Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad” olvassuk Izajásnál/Ésaiásnál (40,8).
És mert tervei nem rendülnek meg, örök szeretettel fordul felénk. Támaszkodhatunk szavára, a Vele való kapcsolatban meghúzódhatunk bármilyen változás közben.
A változások idején megtanultam, mennyire fontos megpihenni a változatlan Istenben. Sok dolog van az életemben, amit nem irányíthatok, de azt tudhatom, hogy Istennél menedéket találok a tomboló időkben, vigasztalást fájó szívemnek, iránymutatást Igéjében, hogy navigálni tudjam az életemet a változások között.
Bár gyakran érzem, hogy a változások miatt kiesik a gyeplő a kezemből, már ismerem a megpihenés szépségét Isten karjaiban, aki biztos kézzel irányítja a sorsom, bármi történjék is az életemben.
Elfogadsz tőlem egy kis bátorítást? Semmi nem történt és nem történhet veled, ami meglepné Istent.
És mert Ő nem változik, és hűsége nemzedékről nemzedékre száll (Zsolt 119,90), bízhatsz Benne, hogy karjában fog végigvinni minden változáson, ami ér az életben.
Ha Isten megengedett valamilyen változást, hagyd, hogy az új helyzet közelebb vonjon Hozzá és Igéjéhez. Ő legyen a menedéked, vigaszod és erőd.



Drága Jézus, Te ugyanaz vagy, de valami az életemben megváltozott. Nem könnyű megélni, és szükségem van a segítségedre, hogy fel tudjam dolgozni életem új történéseit. Köszönöm Igédet. Erősíts és vigasztalj szeretetből fakadó terveid alapján. Bízom benne, hogy velem maradsz ebben és az összes következő időszakban. Jézus nevében, Ámen.

Chrystal Evans Hurst: When Your Life Changes … and the Change isn’t Easy,Encouragement for today, 2016.11.11.www.proverbs31.org,ford.:eszmelkedesek.blogspot, kep:pinterest