Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (2) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent2015 (1) Aggódás (14) ajándék (10) Alapítvány (4) alázatosság (3) alkalmatlanság (1) Anyák napja (2) Anyáknapja (6) átadás (8) barátság (12) bátorítás (26) bátorság (2) Békesség (20) belső békesség (7) belső viharok (13) beszéd (3) Biblia olvasás (6) Bizalom (49) bizonyságtétel (10) biztatás (1) böjt (1) bölcsesség (10) Bűnbocsánat (5) céltudatos élet (3) család (3) csalódások (4) Csendes percek (1720) csüggedés (11) Depresszió (9) dicsőítés (15) Döntések (8) Egy misszionárius naplójából (14) egyedül (1) együttérzés (10) elengedés (1) életöröm (6) elfogadás (8) Elgondolkodtató történetek (16) előítélet (2) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (6) erő (9) fájdalom (7) fáradtság (2) feladat (10) félelem (5) feltámadás (3) feltöltődés (6) Filmajánló (4) fogadalmak (1) Főoldal (151) Galéria (39) gondolataink irányítása (4) Gondolatok (40) gondoskodás (1) gondviselés (12) gyász (1) gyengeségek (2) Gyermeknevelés (17) Gyógyulás (7) győzelem (3) hála (7) hálaadás (7) harag (1) harc (5) házasság (22) hit (29) hozzáállás (3) Húsvét (3) hűség (7) identitásunk (2) időbeosztás (6) igazság (7) Igehirdetés (38) Igevers (4) Ima (36) imádság (12) Immánuel (1) irgalom (7) irigység (1) Isten ajándéka (7) Isten ereje (4) Isten gondoskodása (3) Isten hűsége (25) Isten időzítése (2) Isten keresés (2) Isten követése (6) Isten munkálkodása (1) Isten neve (4) Isten szeretete (60) Isten terve (11) Isten tudja (1) Isten válasza (15) Isten védelme (17) Isten vezetése (43) Istenen lévő tekintet (2) Istennel töltött idő (12) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (1) Jézus áldozata (10) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (1) Jézus képviselése (2) Jézus követése (29) Jézus szeretete (3) jóság (2) jövő (1) kapcsolatok (21) karácsony (2) Kegyelem (21) keresés (1) kételkedés (5) kétségbeesés (1) kevélység (1) kiégés (1) kísértés (9) kitartás (8) konfliktusok kezelése (4) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) Krisztus követése (4) kritika (1) kudarc (1) küzdelem (10) lehetetlen (1) magány (6) magvetés (1) margóra (1) megbízatás (2) megbocsátás (8) megelégedettség (7) megismerés (5) Megpróbáltatás (20) megtèrès (3) megváltás (5) megváltást (1) mint Jézus (1) neheztelés (1) nyugalom (7) nyugtalanság (2) odafigyelés (3) odaszánás (2) olvasói gondolatok (13) otthon békéje (1) öltözet (2) önértékelés (28) önvizsgálat (11) örök élet (6) összetöretés (1) Pásztor (1) pihenés (2) prioritások (1) próba (2) Receptek (4) Remény (21) sóvárgás (4) stresszkezelés (3) szabadság (7) szavaink ereje (1) szégyen (1) szelídség (3) Szentlélek (3) szépség (4) szerelem (2) szeretet (28) szeretve élni (1) szolgálat (13) teherhordozás (2) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (1) türelem (8) új év (2) ünnep (6) valentin nap (1) változás (14) várakozás (11) vendégfogadás (1) Versek (37) veszteség (1) video (5) Vigasz (6)

2017. június 22., csütörtök

Válaszutak

„Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” Iz 30,21

A legújabb statisztikák szerint naponta mintegy 5000 döntést hozunk. Létezik?
Lássuk. Úgy döntöttem, felkelek. Eldöntöttem, hogy felhúzom a teniszcipőmet, s futok egyet reggel 6-kor.
Reggelire mogyoróvajas gabonapelyhet választottam. Eldöntöttem, melyik számlákat fizetem be. Mit főzök ebédre. Visszahívok-e valakit, aki keresett. Milyen ruhát veszek fel. Meg kell-e öntözni a virágokat, vagy még várhatnak egy napig. Teletöltöm-e a tankot vagy csak egy bizonyos összeghatárig veszek benzint.
Lehet, hogy 5000-nél is több döntést hozok egy nap!
Választásaink némelyike véletlenszerű, mások súlyosabbak, és sok esetben válaszútnak tekinthetők. A válaszutak nem mindig látszanak fontosnak, de egyértelműen két irány közül kell döntenünk.
Eldönthetem, ingerülten válaszolok-e a férjemnek, vagy megértő türelemmel.
Eldönthetem, mennyire fújom fel, hogy a barátnőm valami sértőt mondott.
Eldönthetem, hogy időt szánok-e Mennyei Atyámmal való együttlétre, vagy elhalasztom holnapra. Megint.
Eldönthetem, hogy odavágom-e azokat a szavakat a gyermekemnek, amikről tudom, hogy fájnak neki.
Nemrég jöttem haza egy igencsak fárasztó, hatnapos missziós útról a csapatunkkal. Egyik este lekéstük a vonatunkat, csalódottan álltunk a peronon a holdfényben. Éjfél felé járt az idő, hideg volt, esett. Holnap korán kezdődött a következő missziós program.
Odajött hozzám a szervezőnk. „Nagyon sajnálom – mondta. - Nem így képzeltem.”
Válaszútnál álltam.
Megoszthatom vele idegességemet. Elmondhatom, mennyire kialvatlan vagyok. Vagy hallgathatok, mártírképpel sóhajtva egyet.
Míg a válaszomat várva álldogált, arra gondoltam, mekkora privilégium ez, hogy itt lehetek. Megváltómnak sosem adatott meg az én gondtalanságom, kényelmem, egy kis alváshiány semmi ahhoz képest, amin Ő ment keresztül. Az is eszembe jutott, hogy akik körülöttem állnak, legalább olyan fáradtak, mint én.
„Minden rendben – szóltam. – Jól vagyok. Ami azt illeti, csodálatos napunk volt, s kíváncsian várom, mit tartogat nekünk Isten a holnapi napra.”
Átkarolt, és szorosan magához ölelt. „Köszönöm, Suz”.
Jó volna azt mondani, hogy mindig így szoktam dönteni a válaszutakon, de nem mindig sikerül. Ezért imádkozom, hogy mindig tartsam szem előtt, mennyire számít, hogyan döntök ilyenkor. Mert választásom nemcsak engem befolyásol, hanem mindenkit, akinek köze van hozzá, akik a maguk döntése előtt állnak.
Hány ilyen válaszút van mai 5000 döntésünk között?
Hogyan fogja befolyásolni választásunk a körülöttünk élőket?
Mit tehetünk másként, mikor holnapi 5000 döntésünket meghozzuk?

Uram, néha elborítanak a választási lehetőségek, szótlan és mogorva leszek miattuk. Amikor mai 5000 döntésemet meghozom, kérlek, végig légy velem, juttasd eszembe, hogyan befolyásolnak másokat is a választásaim, és segíts, hogy mindig bölcsen döntsek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.03., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, T. Suzanne Eller

2017. június 21., szerda

A szentség bennünk

„Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra. A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket, legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje.” Tit 2,3-5


Nem tudta, hogy figyelem. Pedig ezt tettem. És amit tapasztaltam, megváltoztatott engem is meg a házasságomat is.
Barátnőimtől hallottam, hogy Deborah, gyülekezetünk egyik tagja, elhatározta, hogy sosem mond rosszat a férjéről. Igazán szeretem a férjem, meg vagyok vele elégedve, még ha nem tartom is tökéletesnek. Akkoriban nem találtam semmi kivetnivalót abban, ha néha panaszkodom róla a barátnőimnek, kolléganőimnek. Ők is állandóan ezt tették.
Amit Deborah-ról hallottam, kihívást jelentett. Figyelni kezdtem őt és a férjét, hogy észrevegyem, mi más bennük. Feszülten lestem, hogy Deborah kitart-e elhatározása mellett. Igen, kitartott, és ennek eredménye nyilvánvaló volt.
Deborah és John sokkal régebb óta voltak házasok, mint mi, és három gyönyörű gyermeket neveltek. Ezzel együtt úgy viselkedtek, mintha a nászútjukon lennének. Egymás iránti odaadásukat nem szennyezte be az ítélkező lélek és panaszkodó száj okozta bizalmatlanság és keserűség.
A különbség hatására, amit náluk megfigyeltem, kezdtem azonnal észrevenni, mikor készülök kiengedni a gőzt, és kezdek panaszkodni a férjemről. Arra gondoltam, milyen szörnyű lenne benyitni egy szobába, és meghallani, hogy ő negatív dolgokat mond rólam. Elkezdtem követni Deborah-t.
Nem sok idő telt el, és már megtapasztaltam a gyümölcsöket a házaséletemben. Sokféle gyümölcsöt! Minél több jót mondtam a férjemről, annál több jót gondoltam felőle. A jó benne messze felülmúlta a tökéletlenségeket. Azzal, hogy dicsértem a férjem a barátnőimnek, növekedett a szerelmem iránta. Ráadásul sosem aggódtam, vajon mi jut vissza hozzá abból, amit mondok.
Egyre erősebben hinni kezdtem a bennünk lévő szentségben. A férjem és köztem lévő kötelék erősebb, mint ami bárki máshoz köt. Vannak dolgok, amik csak kettőnkéi.
Nagyon szeretek beszélgetni, de ez nem jelenti azt, hogy mindig mindent el kell mondanom másoknak. Ha valami gond van köztünk, kiönthetem szívemet Isten előtt, a Biblia biztat is erre. Ápolom a kapcsolatot olyan barátnőkkel, akik egyformán szeretik a férjemet és engem testvérekként Krisztusban. Ők meghallgatnak, tanácsot adnak, azonnal szólnak, ha nincs igazam. Keress magad köré olyan asszonyokat, akikről a Titus-levél 2,3-5 ír, ha valamilyen problémát kell megoldanod, vagy ha imára van szükséged egy helyzettel kapcsolatban.
Tudtán kívül, Deborah sok házasságot változtatott meg a gyülekezetben. Próbáljunk Deborah-kká válni közösségünkben, környezetünkben. Szeretném, ha szavaimnak, tetteimnek ilyen hatása lenne – erősítené a házasságomat, bátorítana másokat, dicsőségére válna Istennek.

Uram, segíts, hogy uralkodni tudjak a nyelvemen. Segíts, hogy dicsérjem a férjemet, ahelyett, hogy kritizálnám és panaszkodnék róla. Összetűzés esetén juttasd eszembe, hogy először mindig Hozzád forduljak. Add, hogy olyan barátnők kerüljenek körém, akik mellém állnak ebben a feladatban, akikkel kölcsönösen támogatni tudjuk ebben is egymást. Jézus nevében, Ámen.

(Amy Carroll: The Sacred Us, Encouragement for today, 2014.03.17., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. június 20., kedd

A böjtről

De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.
(Jóel könyve 2:12,13)



A Húsvét előtt meghirdetett böjt ideje egy szóban összefoglalható: bűnbánat. Így hát ezen időszakban a Mindennapi Imák Könyve az egyik legkedvesebb olvasmányom. A böjt elkezdésekor az ima így hangzik:

"Mindenható és Örökkévaló Isten, Aki sohasem utálod meg azt, akit Te teremtettél, és ezért megbocsátod minden bűnbánónak vétkét. Teremts bennünk egy új és bűnbánó szívet, hogy őszintén megbánhassuk bűneinket, beismerve elveszett voltunkat. Hogy Tőled a kegyelem Istenétől tökéletes helyreállítást és bocsánatot nyerhessünk, Jézus Krisztus, a mi Urunkon keresztül. Ámen."
Ha ez az ima túl ódivatúnak tűnik, talán azért van, mert ritkán emlékezünk arra, hogy bűnünk tulajdonképpen lázadás Isten ellen, és azt is gyakran elfelejtjük, hogy szerencsétlen, szánalmas bűnösök voltunk egykor mi is, akik egy mocsárban vesztegeltünk. Egy idős puritán tanácsa így szól: "Ne feledkezz meg az önvizsgálatról." Mert önmagunkkal szembesülés a legjobb módja annak, hogy értékeljük Jézus kereszt áldozatát.
A böjt ideje egy befelé forduló önvizsgálat időszaka a Feltámadás napjáról való megemlékezés előtt. Csakis egy őszinte bűnlátás fog segíteni bennünket arra, hogy teljes egészében értékelni tudjuk Isten kegyelmét. Ha igazán megértjük, hogy milyen mélységben van az ember, akkor tudjuk csak megragadni igazán megváltásunk hatalmas voltát.
Ne feledd, Krisztus nem csak általánosságban a világ bűneiért halt meg, hanem Ő meghalt a te minden egyes, személyesen elkövetett bűneidért is.

Kegyelem Atyja, kérlek segíts megértenem a fenti Bibliavers üzenetét. Ha nem látom tisztán bűnöm súlyát, kérlek segíts, hogy "teljes szívvel Hozzád térhessek". Áldalak bűnbocsánatodért!



(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Lent, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ kép: pinterest.com)

2017. június 19., hétfő

Jézus veled gyászol

„Jézus könnyekre fakadt.” Jn 11,35


Színes lufik, hatalmas gerberák töltötték meg a színpadot. Amber mindenkit arra kért, hogy valami élénkszínű ruhát viseljen, olyat, aminek örülne vidám, gyönyörű nyolcéves kislánya – ha jelen lenne.
De Callie nem volt ott. Mikor ez a drága gyermek meghalt, Amber szívének egy része vele ment. Esténként néha maga is csodálkozott, hogy végig tudta csinálni ezt a napot is.
Jó szándékú ismerősök azt tanácsolták, lépjen tovább, vagy hogy legyen hálás a szép pillanatokért, amiket Callie-val tölthetett. De minél inkább igyekezett elnyomni a bánatát, annál inkább előbukkant a legváratlanabb, számára is érthetetlen időpontokban és helyzetekben.
A Bibliában is olvashatunk mély gyászról. A János 11 elmeséli nekünk, mennyire szenvedett Márta és Mária, mikor elvesztették fivérüket, Lázárt. Négy nappal később azt hallják, hogy Jézus és a tanítványok közelednek a városkapuhoz.
Márta azonnal elrohan, hogy találkozzon Jézussal. Mária marad.
Jelentősége van annak, hogy Mária nem ment rögtön Jézushoz. Mária, aki Jézus lábánál ült nemrég, és itta minden szavát. Mária, aki testvéreként szerette Jézust, de mint Urára nézett fel rá.
A Szentírás nem magyarázza meg, miért maradt hátra Mária, de lelkiállapotáról mégis képet kapunk. Mikor végül odaért Jézushoz, leborult a lába elé. Onnan tette fel Neki gyötrő kérdéseit, kételyeit, nyújtotta felé fájdalmát.
És a Biblia azt mondja, hogy Jézus sírt.
Egyik kommentár úgy értelmezi Jézusnak ezt a Mária fájdalmára adott válaszát, mint az „isteni választ az emberi lélekre”. Jézust megrendítette Mária és a körülállók fájdalmának a mélysége, Isten szíve leért a földre, és együtt sírt velük.
Nem is olyan sokkal a Máriával való találkozás után Jézus olyan szenvedést élt át, amilyet még soha senki. Az Iz/Ézs 53,4 előre megjövendölte: „Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.” Jézus a kereszten nemcsak testi szenvedést élt át, a lelki ugyanolyan fájdalmas volt.
A síró Jézus megértette Mária fájdalmának súlyát. Nem mondta neki, hogy lépjen tovább. Vagy hogy nem így kellene éreznie. A belső gyötrelemre Jézus belső békét nyújtott azzal, hogy együtt sírt Máriával.
Talán olyan helyzetben vagy, hogy megérted Amber fájdalmát. Teljes életet szeretnél élni, de kitöltetlen, fájdalmas űrt hordasz magadban.
Szeretnék egy vigasztaló gondolatot megosztani veled. Jézus jelenlétében nem kell megjátszanod magad. Nem kell elnyomnod, félretolnod a fájdalmadat, nem kell menekülnöd tőle. Mennyei Atyád nem várja ezt. Ahogy Jézus fogadta Máriát, úgy fogad téged is Megváltód egy biztonságos helyen a lelkedben, ahol nem kell félni, ha fáj. Ez egy biztos menedékhely, ahol elkezdődik szíved gyógyulási folyamata, ahol megoszthatod fájdalmadat Azzal, akit megsebeztek és összetörtek, és aki magán hordva szíved fájdalmát felvitte azt a keresztre.
Két éve hagyta el Callie a földi világot. Amber azt mondja, gyógyulása azon a napon kezdődött, mikor megérezte, hogy őszintén gyászolhatja drága Callie-ját Megváltója előtt, aki őt a legjobban szerette. Hogy érzi-e még Callie hiányát? Persze, mindig is érezni fogja. Callie ott lesz a szívében, amíg él. De amikor újra rátör a fájdalom – és lesznek ilyen napok –, tudni fogja, hogy van egy biztonságos hely a lelkében, aminek ha megnyitja az ajtaját, Krisztus belép, hogy együtt gyászoljon vele.


Szerető Megváltóm, aki azt ígérted, mindig velem maradsz, soha nem hagysz el, viseled a terhet, amit hordozok, ma arra kérlek, gyere, és sírj velem. Örömmel tölt el, hogy Hozzád jöhetek, s feléd nyújtott tenyerembe átvehetem tőled megújuló életemet, mialatt együtt gyászolsz velem. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: Jesus Morns With You, Encouragement for today, 2014.03.20., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. június 18., vasárnap

Isten, Aki lát téged

Azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.


(Mózes I. könyve 16.fejezet, 13.vers)


Időnként láthatatlannak érzem magam. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek nem látnak engem. Mert a lányaim látják az anyukájukat, a férjem a feleségét. A barátaim úgy tekintenek rám, mint valakire, akivel jó időt tölteni és akire támaszkodhatnak. A Biblia-kör látja a vezetőjét. A blogom olvasói az írót.

Néha azonban úgy érzem, hogy nem igazán látja senki sem a valódi énemet, azt a személyt, aki ezek a feladatok mögött ott van. Időnként attól tartok, hogy csupán szerepeket játszom, és közben önmagamat elveszítettem. Néha úgy gondolom, hogy bár látható vagyok, mégsem látnak engem.

Senki sem látja a félelmeimet és bizonytalanságomat amely a feladataim mögött ott húzódnak. Senki sem látja szívem álmait és vágyait, és senki nem látja a kalandra vágyó lelkemet, aki ki szeretne próbálni valami újat, és ki szeretne teljesedni egy új kalandban. Senki sem lát engem.

Elképesztő, hogy annak ellenére, hogy telezsúfoljuk napjainkat emberekkel, feladatokkal, elfoglaltságokkal, a nap végén mégis úgy érezhetjük hogy magányosak vagyunk. Lehet, hogy mosolygunk mindenkire, de soha senkit sem engedünk be a felszín mögé, hogy megláthassák azt a személyt akik valójában vagyunk. Lehet, hogy láthatók vagyunk, de nem vagyunk igazán kiismerhetőek.

Az örömhír az, hogy azokon a napokon, amikor úgy érezzük, hogy senki sem ért meg igazán bennünket, amikor úgy gondoljuk, hogy álmaink mélyen el vannak temetve, és soha sem fognak napvilágra kerülni, Isten mégis lát bennünket. Még a legmélyebb, legsötétebb percekben is Isten figyel ránk. Ő lát személyesen téged is.


Ő túllát minden szerepeden, minden jelmezeden amit viselsz. Ő egyenesen a szíved mélyére néz. Ismeri a legnagyobb félelmeidet, a legmélyebb szükségedet, és a szíved vágyát. Ő tényleg lát téged.


Mózes első könyvének 16. fejezetében Hágár így szólítja meg Istent: "Az Isten, aki lát engem." Hágár épp élete egyik legmélyebb pontján volt. Elüldözték otthonából. Egyedül volt, terhesen. És ebben a mélységben, ebben a magányban Isten megszólította. Ő ránézett Hágárra, és ezt mondta: "Hágár, én látlak téged." Isten nem csak megszólította Hágárt, hanem biztosította őt, és újonnan megszülető fiát is, hogy jövőjük lesz. Isten valóban látta Hágárt.


Isten ugyan így tekint rád is. Ő túllát mindazon, amit te a környezeted felé mutatsz. Ő túllát az esetleges szerepeden amit játszol, mert Ő látja azt a mesterművet, amit alkotott. Ő látja az Ő értékes gyermekét. Ő valóban látja, hogy ki vagy, vagy mivé fogsz válni. És amikor senki más nem vesz észre téged, Isten akkor is lát téged és figyel rád.


Amikor legközelebb láthatatlannak érzed magad, legközelebb, amikor magányos leszel, ne feledd, Istennek gondja van rád. Mert Ő meglátja benned csodálatos alkotását, és Ő minden szükségedben ott van melletted. Legyen bármilyen sötét is a napod, mély a gödröd és szörnyű a helyzeted. Isten lát téged.


Istenem, köszönöm, hogy figyelsz rám. Köszönöm, hogy túllátsz minden maszkon melyet viselek, minden szerepemen, melyet játszom. Emlékeztess a magányos pillanataimban, - amikor úgy érzem, hogy nem tudom a következő lépést megtenni, - hogy Te itt vagy mellettem, és látod azt a személyt, akit csodálatosan megalkottál. Segíts, hogy soha ne feledjem, a gyermeked vagyok, és látható vagyok. Jézus nevében, Ámen







Elcsendesedéskor:

Fontos, hogy ne csak mi magunk akarjunk láthatóvá válni, hanem a bennünket körülvevő embereket is úgy lássuk meg, mint Isten csodálatos alkotásait. Szánj időt arra, hogy valóban meglásd az embereket, akik utadat keresztezik a mai napon, lásd meg miként lehetnél tényleg jelen az életükben, hogy Jézus keze és lába legyél számukra. Kérd Istent, hogy úgy tekinthess rájuk, ahogy Ő látja őket. Gondolj egy emberre, akivel bizonyosan találkozni fogsz a mai napon, és személyesen imádkozz azért az emberért, hogy Isten szemével tekinthess rá.


(Forrás: November 1, 2013. God Sees You, Lori Fairchild, Girlfriends in God Daily Devotionals)


Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013

Used with permission
www.girlfriendsingod.com

2017. június 17., szombat

Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa a fájó szíveket

Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megtörteket.

(Lk 4,18)

„Miért nem tudod már összehozni?”
„Igyekezz jobban!”
Mondták már ezt neked? Vagy talán már te is korholtad így magad.


Talán azok, akik ott álltak a forró názáreti domboldalon, ugyanezt kérdezték maguktól. Sokan igyekeztek teljes erejükkel betartani a törvényi előírásokat, és tudták, hogy nem sikerült. Vajon ez a Jézus majd újabb szabályokkal áll elő?


Képzelheted meglepetésüket, mikor meghallották Jézus személyes programját:


Azért jöttem, hogy megnyissam a vakok szemét.


Azért jöttem, hogy szabadon engedjem a foglyokat.


Azért jöttem, hogy örömhírt vigyek a lélekben szegényeknek.


Azért jöttem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket.


A tömeg döbbenten hallgatta, mert egy harcos kiállására vártak, nem egy szívdoktorra. Jézus nem köntörfalazott. Azért jött, hogy kiteljesítsen minket – Önmaga által.
Azok számára, akik nagyon igyekeztek, akik nekifeszültek, átformáló hatása volt az üzenetnek. Ahhoz voltak szokva, hogy szabályokat kövessenek, hogy eleget tegyenek az emberi elvárásoknak, nem pedig ahhoz, hogy megpihenjenek a mindenható Isten hatalmának árnyékában.
Mikor hívő lettem, nem fogtam fel Jézus küldetési nyilatkozatát. Kezeletlen sebeket hordoztam a lelkemen, mindent magam akartam helyrehozni. Amikor felismertem a Lk 4,18 üzenetének erejét, minden megváltozott: a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit már megtett valaki értem.
Jézus nem azt várja el, hogy egyedül végezzük el saját megigazulásunkat. Nem a mi erőnk vagy hatalmunk fogja a változást előidézni bennünk. Persze, tudunk változtatni. Igen, meg tudjuk nyitni fájó szívünket az ő gyöngéd érintése előtt. Igen, engedhetjük, hogy olyan irányba vezessen, ami nincs ínyünkre, hogy új utakat fedezhessünk fel – és a régieket hagyjuk magunk mögött. De mindezt partnerségben tesszük Istennel. És Ő a nagyobb.


A másik felfedezésem az volt, hogy nem kell kiérdemelnem Isten szeretetét. Talán te is úgy gondolkozol, hogy majd akkor lesz megelégedve veled Isten, majd akkor fog egészen szeretni, ha mindennek megfelelsz, ha „összehoztad”.
Jézus kijelenti küldetési nyilatkozatában, hogy már most szeret minket. Csomagostul, fájó szívestül. Ha felfogjuk ezt a szeretetet, megváltozunk. Arra indít, hogy viszonozni akarjuk, hogy teljes szívünkkel bízzunk Jézusban.


Ez a bizalom segít, hogy meghalljuk a hangját. Megérezzük, ha tanítani akar, vagy ha más irányba akar fordítani. A kísértést Mennyei Atyánk iránti szeretetünk fényében mérlegeljük. Ez a kapcsolat segít felfedeznünk valódi, gyermeki önmagunkat (Jn 1,12).


És végül a Lk 4,18 arra is megtanított, hogy nem kell elmenekülnöm, ha megbántva érzem magam.


A fájó szív gyakran olyan lépésekre indít, amit később megbánunk. Ha valaminél vagy valakinél keressük az enyhülést. Jézus küldetési nyilatkozata arra hív, hogy ne fussunk el, pihenjünk meg Nála, és várjuk bizalommal, hogy gyógyító érintésének hatására előtűnjön valódi énünk.
Maradjunk ma a Lk 4,18 közelében, mert Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa fájó szívünket.


Drága Jézus, hosszú időn át saját erőmre koncentráltam, de most várakozón megpihenek Benned. Köszönöm, hogy a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit Te már megtettél értem. Ámen.

(Suzie Eller: Jesus Came to Heal Hurting Hearts, Encouragement for today, 2014.02.21. www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/, fotó: pinterest.com)

2017. június 16., péntek

Mi az, ami bosszantja Jézust

„Emlékezem az Úr tetteire, gondolkodom a hajdani csodákról” Zsolt 77,12

Jól esik arra gondolni, hogy ha Jézus korában éltem volna, csodáit látva-hallva megrendültem volna. Megváltoztam volna. Annak hatására, amit tettei bizonyítottak, bűnbánatra indulva elhatároztam volna, hogy másként élek ezentúl. Ő Isten Fia – a Csodatevő.
De biztos, hogy így reagáltam volna?
Ami azt illeti, gyakran úgy cselekszem, mintha Jézus képes lenne csodát tenni mások életében, de nem az enyémben. Nem az én ügyeimben.
Tavaly ráébredtem, hogy egyik dolog, amit le kéne küzdenem, a közvetlen környezetemmel szemben gyakorolt gyors, csípős reakcióim. Nyers érzelmeim újra meg újra kiborítottak engem is, a családomat is. A stresszre fogtam, a kimerültségre, a havi hormonális hullámzásra. Újra meg újra mentegetőztem, s ígérgettem, hogy holnaptól másként lesz. Aztán a holnap kihívásai és konfliktusai ugyanazokat a reakciókat váltották ki belőlem, s megint jöhetett a lelkiismeret-furdalás.
Rögtön tapsoltam, ha azt láttam, hogy valaki bűnbánatot tart, s megnyitja szívét Jézus csodáinak. De úgy éltem, mintha azok a csodák velem nem történhetnének meg.
És ez a fajta hozzáállás bosszantja Jézust. „Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot.” Mt 11,20.
Néha jót tesz, ha kilépek megszokott környezetemből, mert ez segít tudatosítani azokat a dolgokat, amiket meg kell változtatnom magamban. Tavaly elmentem egy hétre segíteni a Dream Centernek - Álomközpontnak - nevezett menedékhelyre. Ezt a Los Angeles-i központot Matthew Barnett lelkész és a gyülekezete működteti. 120 különböző program indul ki innen, havonta több mint 40000 emberrel foglalkoznak valamilyen formában. Egy régi kórházépületből alakították ki a 700 ágyas komplexumot, egy részében hagyományos hajléktalanszálló működik családoknak, van egy drogrehabilitációs részlegük és egy menedék a szex-kereskedelem áldozatainak.
Azért mentem, hogy segítsek. De hamar rájöttem, hogy én szűkölködöm. Én vagyok az, akinek szüksége van Isten valóságának új, súlyos, közeli, valós, és igen, letagadhatatlan megtapasztalására.
Láttam Isten csodás gyógyító erejét megnyilvánulni az Álomközpont sok lakójának életében. Láttam. És akartam.
Isten csodás ereje a nyolc golyónyomot testében hordó bandatagot Jézus szerető szolgájává alakította.
A volt prostituáltat az utcáról kimenekített fiatal lányok tanácsadójává formálta.
Isten csodatevő ereje változtatta a drogfüggő férfit szerető édesapává, aki igyekezett megtanítani fiának, hogyan vezethet másokat Jézus követésére.
Mi gátolt abban, hogy elfogadjam, Isten engem is meg tud változtatni?
Valamiért már nem vártam el Istentől, hogy csodákat tegyen velem.
A menedékhelyen tapasztalt életátalakulások hatására lelkem felfogta a meztelen valóságot: megváltozhatok. Valóban kezelhetem másként is nyers indulataimat. Tudtam, nem fog egyből tökéletesen menni, de a csoda bekövetkezhet. Új reménység töltött el.
Természetem szerint nem vagyok szelíd, de az lehetek engedelmességből. Természetem szerint nem vagyok türelmes, de türelmessé válhatok engedelmességből. Alaptermészetem nem békés, de az lehetek engedelmességből.
Képes leszek rá. És be fog következni.
Hisztis természetem kedvessé, türelmessé, békéssé változik. Segíts, Istenem. Bocsáss meg nekem. A felismerés és a bűnbánat árnyékában ki tud bontakozni a csoda.


Uram, segíts észrevennem azokat a vonásaimat, amiket a Te segítségeddel meg kéne változtatnom. Tudom, sok mindennel beburkoltam egyéniségemet, amik mind nem Tőled származtak. Akarom, hogy ezek a durva, tökéletlen vonások megváltozzanak, kérlek, alakítsd át őket. Segíts, hogy azzá váljak, akinek teremtettél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.11., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. június 15., csütörtök

Mikor úgy érzem, legyőz a félelem

Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Róm 8,35

Az ébresztőóra zölden villog a sötétben. Mintha beragadt volna 3 órára. Az álom elillan, hiába érzem kimerültnek magam.
Új projektbe kezdtem, ami nagyon nyomaszt, mert tudom, hogy elvéthetem. Valamit kihagyok, elfeledkezem fontos részletekről, hibázok, akadályozok másokat a folyamatban. Könnyen meglehet, hogy csalódást fogok okozni. Kiderül, hogy nem felelek meg, vagy egyszerűen rossz vagyok.
Furcsa módon, ez az állapot az ókori hadviselést juttatja eszembe.
Az ókori római katonák gyakran használtak egy makhaira nevű rövid kardot ellenségeik megölésére. A fegyver mérete miatt a katona közel kellett, hogy kerüljön áldozatához, már-már ölelési közelségbe, hogy a végzetes döfést elvégezze. Abban a pillanatban az áldozat nem látott mást, csak gyilkosa arcát. Eltűnt a világ, elszállt a remény, kihunytak küzdeni akarásának utolsó szikrái. Csak azt a kemény, könyörtelen arcot látta, aki épp végez vele.
Ezt a speciális szót használja Pál apostol, mikor felveti az alapigénkben olvasható kérdést: „Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?” Makhaira?
Sosem voltam római katona. De azt hiszem, sejtem, milyen lehet, amikor egy makhairát szegeznek a nyaki ütőeremnek. Ez a Félelem.
Amikor a félelem, mint egy makhaira, rám tör, eltűnik a világ, nem érzek, nem látok semmit. Csak a félelem rút ábrázatát.
Jézus szertefoszlik tudatomból, a félelem óriás méretű.
Egyik leggyakoribb terület a munkánk, ami félelmet válthat ki belőlünk. Munkánkhoz bonyolult érzelmi szálak fűznek. Szeretnénk hasznosak lenni. Változást idézni elő. Megfelelni az elvárásoknak. Arról nem is beszélve, hogy anyagi biztonságunk legtöbbször szintén a munkánkhoz kötődik.
Nem tudjuk kifizetni a számlákat, ha nem kapunk fizetést. Akár édesanya vagy orvos, hitelügyintéző, tanár vagy recepciós valaki, dolgozzék bármely más területen, sokféle nyomás nehezedik rá a munkájából adódóan. A félelem különböző fokozatai járnak vele, olyan félelmek, amelyeket nem tudunk kontrollálni.
Izajás/Ézsaiás mondja: „elkerül a nyomorúság, nem kell hát semmitől félned. Elkerül a rettegés, nem is közelíthet hozzád” (Iz 54,14b) A félelem nyomorúságos.
Minden változata: szorongás, aggódás,izgatottság, rettegés, pánik; a bukástól, elutasítástól, csalódás okozástól, elhagyástól, alulteljesítéstől, betegségtől, magánytól, szeretteinket érő csapástól, anyagi nehézségektől, haláltól való félelem gúzsba tud kötözni. Megnyomorít. És egy nap, mondja Izajás, ez a nyomorúságos félelem véget ér. Megszűnik, mert legyőzi a Messiás.
Ki szakíthat el Krisztus szeretetétől? A félelem képes rá? Biztos, hogy nem.
És mégis vannak napok, amikor a félelem arcát sokkal élesebben látom, mint drága Megváltómét.
Azokon a napokon igyekszem belekapaszkodni Jézus utolsó szavába a kereszten: „Elvégeztetett” (Jn 19,30b). Elvégezte a munkáját. Teljesítette a küldetést.
Amire tehát a lelkemnek szüksége van: a megváltás, felépülés, megbocsátás, megújítás, újrateremtés, megmentés – megtörtént már. Az egész világ legfontosabb munkája elvégeztetett.
Jézus kereszten beteljesített munkájának hatása rávetül életem más részeire is. Mivel Krisztus teljesítette a legmeghatározóbb feladatot a földön, teljessé teszi életem más félbemaradt részeit is.
Még a kisebb feladatok is nyugalmat találnak Jézusban. Helyes méretűre zsugorodnak. Ugyanaz az ajak, mely kiadta nekem a munkát, azt is mondta: „Elvégeztetett”. A munkám Annak akarata szerint fog véget érni és beteljesedni, aki meghívott rá. Az Ő ereje és iránymutatása szerint.
Ahogy tisztábban hallom Isten hangját, mint a félelemét, egyre hasonlóbbá válok Hozzá. Valami megmozdul bennem, és növekedésnek indul.
Földi életünk iróniája ez. Sebesüléssel járó, véres harcot vívunk a félelemmel, és ettől válunk egésszé.
Mert közben megtanulunk bízni Istenben.

Drága Jézus, köszönöm, hogy megtörted a félelem nyomorúságos hatalmát az életemben. Űzd el lelkemből a hibázástól, elutasítástól, anyagi bizonytalanságtól, az elégtelenségtől való félelmet. Segíts megtanulnom, hogy a Te elvégzett munkádban megnyugodhatok. Jézus nevében, Ámen.

Tessa Afshar: When Fear Overcomes Me, Encouragement for today, 2017.07.18., www.proverbs31.or, fordítás: eszmelkedesek.blogspot, kép: pinterest.com

2017. június 14., szerda

Túlcsordult benne a szeretet

„Igen, az Úr színe előtt (táncolok)! És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt” (2Sám 6,21b-22a)


Szemem sarkából láttam, hogy kissé távolabb valami elsuhan. Valaki fel-le szaladgált az oldalhajóban.
Örömteli hangok töltötték meg a templomot húsvétvasárnap reggel, ahogy a megváltást dicsőítő éneket énekeltük.
Próbáltam az ének szövegére koncentrálni, de a figyelmemet mindegyre elvonta a rohangáló fiú. Kérdőn néztem a mellettem ülőre, remélve, hogy magyarázatot kapok.
„Egy volt kábítószerfüggő. Néhány hónapja átadta életét Krisztusnak, és most már megszabadult a függőségtől. Túlcsordult benne a szeretet Jézus iránt.”
Ekkor egy idősebb asszony és egy férfi is csatlakozott hozzá, és együtt táncolt vele. A nagyszülei voltak. Ez az idős házaspár éveken át állhatatosan imádkozott unokájáért.
Ahogy néztem ezt a felszabadult fiatalembert és örvendező nagyszüleit, ahogy Istenben ujjonganak, Dávid király jutott eszembe, mikor visszatért Jeruzsálembe. Dávidból is kirobbant az Úr iránti szeretet. Nem bírta magában tartani Isten iránti csodálatát és háláját mindazért, amit tett vele: győzött egy hatalmas csatában, visszaállította a szövetség ládáját, és felkente őt királlyá. Aki arra járt, mindenki láthatta: „hogy Dávid király ugrálva táncol az ÚR színe előtt” (2Sám 6,16).
Csodálatosak azok történetei, akikben túlcsordult az Isten iránti szeretet. De van egy, amelyik mindegyik fölött áll: a kereszt ajándéka. Tudom, hogy ezerszer hallottátok már a Jn 3,16 versét, de épp ezért könnyen átsiklunk rajta. Olvassuk el újra, és közben gondoljunk Isten szeretetére irántunk.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A fiatalember és nagyszülei levetették önuralmukat, hogy táncolva fejezzék ki Isten iránti szeretetüket. Alapigénkben azt olvassuk, hogy Dávid király levetette büszkeségét, hogy látható módon imádhassa az Urat. „Igen, az Úr színe előtt (táncolok)! És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt” (2Sám 6,21b-22a). Feláldozta méltóságát az Úrért.
Isten, az Atya, feláldozta a számára legdrágábbat, a Fiát. És Jézus lemondott életéről értünk!
Miért? Mert túlcsordult bennük a szeretet.
Öt kislány anyjaként megdöbbent engem Isten szeretetének mélysége, mellyel Jézust felajánlotta helyettünk. Abszolút lehetetlennek érzem, hogy én bármelyik gyermekemről lemondjak valaki másért. Saját életemről nem is beszélve!
Felfoghatatlan szeretettől vezérelve Isten mégis ezt tette: Jézust kereszthalálra adta, hogy kifizesse bűneinkért a váltságdíjat. Áldozatával Jézus örökéletet biztosít mindazoknak, akik átadják neki az életüket. Ettől az igazságtól bennem is túlcsordul a szeretet!
Mindenkiben másként nyilvánul meg, ha túlcsordul bennünk Isten szeretete. Van, aki csendben imádja az Urat a szívében. Mások teli torokból énekelnek, és fel-alá rohangálnak a templomhajóban. Akárhogy fejezed is ki Isten-dicséretedet, szánj időt most arra, hogy végiggondold, mi mindent tett eddig az Úr az életedben, és adj hálát túlcsorduló szeretetéért. Egyszer csak észreveszed talán, hogy megmozdul a lábad, és táncra akarsz perdülni.


Uram, köszönöm, hogy mindent feláldoztál értem, hogy elküldted egyetlen Fiadat, hogy meghaljon bűneimért a kereszten. Köszönöm, hogy szeretsz, és felajánlod nekem az örök életet. Jézus nevében, Ámen.

(Sharon Glasgow: Overcome by Love, Encouragement for today, 2014.04.18.,www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. június 13., kedd

Próbák és kísértések

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: "Isten kísért engem", mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.

Jakab 1:12-13






 

A próbák és kísértések a látszat ellenére nem azonosak. A próba egy teszt, melyet Isten elénk helyez, hogy erősítse hitünket és állhatatosságunkat. A próbát örömmel vehetjük és küzdhetjük meg.

Azonban semmi örömteli sincs a kísértésben. Sőt, a próbákkal ellentétben, a kísértéseket nem Isten helyezi utunkba. A kísértés akkor jelentkezik, amikor a saját gonosz kívánságunk vonz és csábít bennünket.

Akkor milyen kapcsolat van a próbák és kísértések között? Amikor egy Istentől származó próbából kihátrálunk, amikor elfordulunk kegyelmétől, mely erőt adna az állhatatossághoz és engedelmességhez, elmulasztjuk hitünk csiszolásának lehetőségét. Ekkor tud egy elbukott próba kísértéssé változni, mert ilyenkor eltökéljük, hogy a saját utunkat járjuk, saját kívánságainkat elégítjük ki, ekkor morgunk és panaszkodunk.


"Akkor mégis Isten kísért engem!", - mondhatnátok néhányan. De Jakab 1:16-17. verse így szól "Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim, minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."

Nem leszünk igazán tisztába jellemünkkel mindaddig, míg visszajelzést nem kapunk a kísértésekben tanúsított állhatatosságunkról. Jakab apostol így bátorít bennünket az 1:12-ben: Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.



Kérlek, támogass engem kegyelmeddel, Uram, hogy a próbákban örömmel állhassak, és óvj meg a kísértésektől.




(forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Trials and Temptations http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/, kép:pinterest.com )