Szabaduljunk meg a bűntudat keltette kételkedéstől

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” Zsid 4,16

Azt mondta anyukám, hogy nem lesz otthon egész nap, menjek át hozzájuk felkészülni. Egy csendes házban nagyobb eséllyel tudom összeszedni a gondolataimat, és befejezni a gyülekezetünk női lelkigyakorlatának bevezető előadását.
A tervek szerint anyu délután 5 körül ér haza. Utána J.J., a férjem, fél 6-kor megérkezik a fiúkkal. A gyerekek nagyival maradnak, míg mi ketten elmegyünk egy meglepetéspartira.
Anyukám háza épp az a tanuláshoz, íráshoz való környezet, amire akkora szükségem volt. Tökéletes helyszín volt a munkához – míg ő haza nem érkezett: két órával hamarabb!
Cement burkolólapokat hozott, lerakta őket a padlóra. Visszament a kocsihoz, majd hatalmas bevásárlószatyrokkal jelent meg a konyhában. Ott, ahol dolgoztam. Mindez nagyon szép lett volna, ha már befejeztem volna a munkát. De az idő telt, és tudtam, már nem lesz elég, hogy végére érjek. Pánik kerülgetett.
Mindennek a tetejébe, ahogy leraktam a jegyzeteimet az asztalra, felborítottam egy pohár vizet, ami ráömlött a laptopomra. Megkövülten álltam, könny szökött a szemembe. Tökéletesnek indult napom teljes káoszba készült fordulni.
Felitattam a vizet, s elkezdtem készülődni a bulira, hogy indulhassunk, mikor megjön J.J. De nem jött. Fél 6, háromnegyed 6, semmi. Nem vette fel a mobilját sem. Nem akartam elrontani a meglepetéspartit azzal, hogy elkésünk, így 6-kor kimentem, hogy anyám kocsijával elinduljak egyedül, s majd ott találkozunk a férjemmel.
Alig indultam el, mikor felbukkant az autónkkal. Nyoma sem volt rajta a sietségnek. Sőt, először hatéves kisfiam szállt ki, odajött hozzám, s így szólt:
- Apu azt mondta, őrjöngeni fogsz!
Az nem kifejezés! A dühtől alig látva, úgy döntöttem, hogy folytatom az utat. De mikor mellé értem, a férjem odakiáltott:
- Meg se vársz?
- Nem!- üvöltöttem. - Mert egy nagy – [sípolás] – vagy!!
Nyolcéves kisfiam felém fordult:
- De anyu! Épp [sípolás]-nak hívtad aput!
Hirtelen elöntött a bűntudat és az általa keltett kételkedés – többek közt abban, hogy alkalmas vagyok-e egyáltalán egy lelkigyakorlat levezetésére. Nem vagyok odavaló. Nem vagyok elég jó. Félreértettem Isten hívását. Nem közvetíthetek egy olyan üzenetet, amihez nem tudok méltóan viselkedni.
Végül együtt mentünk el a buliba, arcunkon a „minden rendben van” álmosollyal. De másnap reggel bementem a gyülekezeti házba, egyenesen a szolgálat vezetőjéhez, bevallottam, mi történt, és közöltem, hogy nem vállalhatom a lelkigyakorlat vezetését. Válasza megdöbbentett:
- Renée, valóban nem volnál alkalmas, ha neked magadnak nem lenne szükséged erre a tanításra. De mert szükséged van rá ugyanúgy, mint nekünk, nagyon jól fogod közvetíteni. Isten meghívott és felkent erre.
Sosem tapasztaltam meg így Isten irgalmát.
Ez a válasz megéreztette velem, mit jelent a biztatás: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk” (Zsid 4,16).
Nehéz elhinni, hogy Isten fel tud használni minket, mikor egy zsák szerencsétlenségnek érezzük magunkat, de a Biblia tele van olyan férfiak és nők történeteivel, akiket elbukásaik ellenére nagyszerűen használni tudott Isten.
A vége az lett, hogy megtartottam a lelkigyakorlat bevezető előadását, és azzal kezdtem, hogy megosztottam a hallgatósággal, mi történt. Féltem, hogy néhány nő elítél majd, de nem ez történt, szeretetet kaptam, elfogadtak úgy is, hogy nem vagyok tökéletes.
Lehet, hogy a bűntudattól mi megvetjük magunkat, de Isten nem teszi. Ő készen áll rá, hogy fogja azt, ami látszólag tönkrement, és beépítse az útba, amit nekünk készített.
Ha megvalljuk helytelen gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, és megkapjuk Isten bocsánatát, szívünk felszabadul a bűntudat-keltette kételkedéstől, és megtelik irgalomtól átitatott önbizalommal.

Uram, irgalomért jövök ma Hozzád, segítő kegyelmedre van szükségem. Kérlek, önts lelkembe irgalomtól átitatott önbizalmat a bűntudat keltette kételkedés helyébe. Jézus nevében, Ámen.

(Renee Swope: No More Guilt-Induced Doubt, Encouragement for today, 2014.04.02., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)