Lépéseink

„ És hogyan prédikálnak, ha el nem küldik őket? Amint meg van írva: Mily szépek a jó hírt hirdetőknek lábai!” Róma 10:15

Érdekes, hogy bizonyos hangok milyen jó érzéssel töltenek el, ahogy megmelengetik a bensőnket. A tűz ropogása. A teafőző sípolása. A harangszó zúgása a szélben. Az alvó kisgyermek egyenletes szuszogása.

Amikor ilyen kellemes hangokra gondolok, visszaidézem az ismerős lépések hangjait, amint kórházi szobám felé haladnak a folyosón – látogatók! A barátok és a család vidították fel azokat a sivár napokat; a végén már odáig jutottam, hogy a járásából felismertem a közeledő személyt. A testvérem barna cipőjének kopogását. Édesanyám teniszcipőjének halk suhogását. A barátom papucsának csattogását. A teltebb Diana súlyosabb lépteit.

Ezek a drága emberek fényt hoztak a szobámba. Mosolyt és ölelést. Néha egy tál frissen sütött süteményt. Olykor a Bibliáikat és a közösen elmondott imádságokat. Mily gyönyörűek a lábai annak, aki vidámságot és jó híreket hoz. Ahogy a Róma 10:15 is mondja, meg vagyok győződve arról, hogy őket az Úr küldte hozzám őket.

Mily csodálatos a jó híreket hozó. A te lépéseidnek hangja pozitív érzéseket vált ki valakiből, akit ismersz? Amikor reggel az irodád felé tartasz, mit gondolnak a munkatársaid? Amikor a lépcsőn igyekszel az emeletre, hogy felébreszd férjed a délutáni pihenéséből, mit gondolsz, mi jut eszébe, amikor meghall téged? A lépéseid a mosolyt és a vidámságot hozzák magukkal? Próbáld ki, és meg fogod érezni, mily öröm a jó hírt hirdetők lábaival rendelkezni.

Uram, szeretném meglátni az igazi szépséget az egyszerű szavak megosztása és a bátorítás ajándéka mögött. Segíts megérteni, hogy a legkisebb szolgálatok is felemelik a lelket, megerősítik a szívet és Téged dicsőítenek. Ámen.

(Diamonds in the Dust. © 1993 by Joni Eareckson Tada. Used by permission. Zondervan Publishing House, Grand Rapids, Michigan 49530., http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ , fotó: pinterest)