Bizalom

- Hogy bízzak meg benne ezután?- kérdezte tőlem nemrég valaki. 

- Sehogy, megértelek.- hangzott a válaszom. 

Aztán elszégyelltem magam. Nem ez volt a helyes válasz. Ez emberi, logikus válasz volt, de nem krisztusi. 

- Úgy, ahogy Jézus megbízik benned és bennem újra és újra.- lett volna a helyes válasz. Ahogy hagyja, engedi, hogy hibázzunk, bűnöket kövessünk el, majd Hozzá siessünk bocsánatért. Ha pedig még ehhez sincs bátorságunk, akkor utánunk jön, megkeresi azt az egy elveszettet is. Ahogy feladatokat, embereket, gyermekeket bíz ránk. 

Megrendültem az érzéstől: Jézus szeret és bízik bennem. 

„Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.” (János 15,12) Az Ő szeretete megújul és nem fogy el soha. Az Ő szeretete bizalommal teli. 

Félve vizsgáltam meg magam, hogy én hogy bízok meg társaimban: Nehezen, szorongva, feltételeket szabva, újra és újra hátra lépve. Találhatnék mentséget erre, de jobban vágyok megoldásra. 

A megoldás most is Jézus lehet. Akinek nem kell hosszasan bizonyítanunk, hogy bizalomraméltóak vagyunk, nincs bizalompróba, akinél nincsenek határok, hogy ha már háromszor elárultuk őt, akkor negyedszer nem kaphatunk bizalmat tőle. Van viszont bűnbocsánat és tiszta lap. Ő a szívünket nézi. Csak azt kell megőriznünk, abban kell, hogy ott a legmélyén krisztusi láng lobogjon, Isten iránti szeretet égjen és akkor bízik bennünk. Mégis, annak ellenére is, újra és újra.

Ha behívom őt a kapcsolataimba, akkor sikerülhet. Az Ő bizalma felém és a másik felé megrajzolja a bizalmat köztünk is. Ha egy hívő, Jézust szerető emberben nem tudok megbízni, jelzője ez annak, hogy csak ketten vagyunk ebben a kapcsolódásban. Két csalódott, sebzett ember. Lehet, hogy mindketten Jézussal járunk, de a kapcsolatunkat nem bíztuk Rá.

Ugyanakkor nagyon fáj, ha valaki elveszíti bennem a bizalmát. 

Jézus nagy titkokat bízott ránk. Beengedett az imádságába. Tudhatunk küzdelméről a keresztrefeszítés előtt. Tudhatunk róla, hogy sírt, hogy szomorú volt. Láthatjuk őt enni, aludni, haragosnak lenni. Ha elképzelem, hogy feltámadása után milyen meghitt beszélgetései lehettek a tanítványokkal, vagy ahogy Tamáshoz odafordult, Pétert megbékéltette saját magával, akkor újra erőt kapok bizalmat adni és vágyom, hogy bizalmat kapjak. Krisztusi bizalmat, ami nem magamutogatást jelent. Nem zavarbaejtő, durva nyíltságot. Hanem mélységet, tisztaságot, egyszerűséget, meghittséget. Jézus ilyen. Nem bizalmaskodó, személyeskedő kapcsolat ez, hanem személyes, bizalmon alapuló kötődés. 

Erre vágyom a kapcsolataimban. Jézussal és az emberekkel. 

Drága Jézus! Segíts nekem bízni Benned és a társaimban. Segíts bizalomraméltónak lennem. Lépj be minden kapcsolatomba, hogy Veled, Általad legyen mindben megújuló, őszinte, igaz szeretet és bizalom.

Rácz Kornélia