Választhatunk

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” 1Pét 1,3


Nézem, ahogy Samantha Brown, a Travel Channel háziasszonya, végigvezet Ecuador fővárosának, Quitónak óvárosi részén. Meseszép szállodákat, ínycsiklandó ételeket mutat be, trópusi kalandokban vesz részt –kicsit irigykedem. De ahogy továbbhalad a kamera e dél-amerikai város látnivalóin, gondolataim elkalandoznak. Vissza az időben.
Én is jártam Quitóban. Igaz, nem azért, hogy az ételekben s az épületekben gyönyörködjem, hanem hogy olyan embereket látogassak meg, akiket Jézus különösen szeret.
Ahogy a kamera pásztázza az utcákat, keresem azt a helyet, ahol meglátogattam Mariát, az egyedülálló édesanyát. A szoba, amiben pici gyermekével élt, kisebb volt az irodámnál. Volt benne egy duplaágy, egy fiókos szekrény és egy villanyrezsó.
Banánt sütött nekem. Nem is akartam elfogadni, mert tudtam, hogy kevés tartalékából áldozott fel értem. Ahogy boldogan tüsténkedett, eltöprengtem, vajon tudnék ilyen jó szívvel másnak adni, ha olyan kevesem volna, mint neki.
Maria elbeszélte, hogy befogadta Jézust, és most épp csecsemő- és gyermekgondozást tanul a Compassion International támogatásával. A banánt is tőlük kapta. Mariából sugárzott a remény, hogy az ő és a gyermeke élete most már sínen van.
A házuktól nem messze, a sarkon túl lakik egy kisfiú, akit szintén megérintett Jézus. Ő egy szponzorált gyermek a Compassion keretében. Mikor találkoztunk, elmesélte, hogy lelkész szeretne lenni. Emlékezetből idézett szentírási részleteket – nyolcévesen.
Nem terveztem a vele való találkozást, csak épp befutott Mariához, mialatt ott voltam. Rövid beszélgetésünk végén benyúlt a hátsó zsebébe, előhúzott egy apró Újszövetséget, és odanyújtotta nekem. Kérte, fogadjam el. És olvassam is.
Azt mondta, reméli, hogy mindig eszembe jut majd, mikor előveszem a bibliát, és imádkozni fogok azért, hogy lelkész legyen belőle.
Nem árultam el neki, hogy van otthon egy csomó, különböző formátumú bibliám. Azt sem, hogy aligha tudom majd olvasni ezt, hisz spanyolul van. Ehelyett átvettem tőle a kicsi piros könyvet, „gracias”, mondtam, és imádkoztam érte meg jövendő hivatásáért. Boldogan mosolygott, majd kiszaladt az ajtón.
Tudom, hogy még nagyon sok fiatal édesanya és cseperedő kisfiú él a környéken, akiknek a mosolya nem tükröz ennyi reménykedést. Csapdában érzik magukat, szomorúak és tehetetlenek, talán éhesek és koszosak is.
Azért imádkozom, hogy ők is szülessenek újjá „Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre”.
Samantha Brown felfedezte Ecuador zamatos gyümölcseit, hírneves kalapkészítő iparát, romantikus gyarmati építkezését. Én is felfedeztem valamit:
- Mindig választhatunk remény és kétségbeesés között, bármilyen körülmények között élünk.
- Mindig választhatunk félelem és hit között, bármilyen sivárnak látszik a jövő.
- Mindig választhatjuk, hogy adunk és szolgálunk, bármilyen kevés az, amiből ezt tehetjük.
Jézus – és a Földön munkálkodó egyháza – teszi számunkra lehetővé ezt a választást.
Őszintén mondom, nem cserélném fel ecuadori utazásomat Samantha Brown akárhány luxusélményével sem. Akkor sem, ha ő láthatta az elbűvölő felhőerdőt is. Lesznek nekünk felhőerdőink a mennyországban, amiket majd élvezhetünk – reményeim szerint sok-sok ecuadori emberrel együtt.
Azt hiszem, hogy nyolcéves kis barátom is ezt szeretné. Biztos vagyok benne, hogy ő megteszi a magáét ezért – vajon mi is megtesszük a magunkét? Rajtunk áll.


Uram, köszönöm az élő reménységet. Köszönöm az élő vizet, amivel csillapítod örök szomjúságunkat. Kend fel az ifjú Eduardót, hogy másokkal is megoszthassa reménységét Ecuadorban. Mutasd meg, hogyan oszthatom meg én is. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.27., Rachel Olsen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések