Az igazi, nagy prédikációk nem szavakból, hanem tettekből állnak

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.


(2 Timóteus 3:16-17)



Mi lenne akkor, ha valaki egész nap követne egy videó felvevővel, és rögzítené minden rezdülésemet. A szavaim, az arc mimikám, a cselekedeteim és a reakcióim mind-mind rögzítve lennének. Ezután a filmet egy valóság show-ban levetítenék. Milyen üzenetet közvetítene az életem ? 

Zavarba ejtő mindezt végiggondolni…

Mert ha valaki odajönne hozzám, és arra kérne, hogy meséljek önmagamról, akkor lenyűgöző válaszokkal tudnék szolgálni. De a mindennapi élet történései bizony elrondítják a legszebb vágyaimat és a tetteim gyakran nem tükrözik nemes szándékaimat. 

Nagyon szeretnék egy szerető szívű feleség és édesanya lenni. De a családom pontosan ismeri azokat az érzékeny pontjaimat, amelyekkel érzelmi zűrzavarba és kimerültségbe hajszolnak. 

Nagyon szeretnék Krisztus hiteles tanúja lenni. Hogy történhet meg mégis, hogy annak ellenére, hogy a reggelemet Isten igéjének olvasásával kezdem, egy óra múlva pedig már a forgalomban elém bevágóra dudálok nagy mérgesen? 

Tudom jól, hogy rátalálhatok Isten kegyelmére mindezekben, és azt is tudom, hogy bár nem követ videó felvevő egész nap, az életem mégis egy élő üzenet a hitemről. Az a vágyam, hogy ez az üzenet egyedül Jézust dicsőítse. 

Az igazi, nagy prédikációk nem szavakból, hanem tettekből állnak. Minden vágyam az, hogy egy olyan üzenetet közvetíthessek, mely hangosan és tisztán tükrözi: „Jézus valóság, és tanításának elvei működnek a mindennapi ember életében!” 

Valljuk be, nagyon nehéz Krisztusért dobbanó lelkünket bűnre hajló természetünkkel összeegyeztetni. Épp ezért fontos, hogy a reggeli csendességemet felkészülésként és meghívásként éljem meg. 

Felkészülés: Alapigénk így szól: A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. (2 Timóteus 3:16-17) 

Az olvasott versek által Isten felkészít engem az adott napra. Így aztán ahelyett, hogy gyorsan kipipálnám az Istennel töltött perceimet a tennivalóim listáján, engednem kell, hogy tanítása mélyen a szívembe és elmémbe vésődjön. Így kérhetem Istent, hogy állítsa meg énem önző reakcióját a nap eseményeire, és emlékeztessen azokra az igazságokra, amelyekre reggel oktatott. 

Meghívás: Azt is fontos tudatosítani magamban a csendességkor, hogy meghívom Jézust a nap történéseibe, ezért Őt kell keresnem az eseményekben. Így a percről-percre megélt napom mottója ez a mondat lesz: „Nem az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg, Uram!” 

Ha valami olyasmi történik, ami az énemet ronda cselekvésre késztetné, odafordulok Istenhez: "Ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg, Uram!” Ez a pillanatnyi megállás, és Istenre tekintés elcsendesíti háborgó lelkemet és kegyelemmel tölt el. A legcsodálatosabb az egészben, hogy ez a gyakorlat szorosan összefűz Jézussal, ezáltal személyesen hallhatom és tapasztalhatom meg Istent. 

Jól tudom, nem egyszerű reggelente időt találni a Jézussal töltött csendességre. Semmiképpen sem szeretnék még több terhet tenni az egyébként is túlhajszolt életünkre. De ne szalasszuk el Jézus meghívását, mely arra invitál bennünket, hogy üljünk le vele, mert ez egy hatalmas ajándék. Ő annyira szeret bennünket, hogy mindenképpen segíteni szeretne nekünk. Tudja jól, hogy mit tartogat számunkra az adott nap, és Ő arra vágyik, hogy felkészítsen bennünket életünk mozzanataira. 

Fogadjuk el meghívását, és üljünk le Jézus mellé. Hallgassuk Őt figyelmesen. Kérjük, hogy lépjen közbe amikor a természetünkből fakadó reakcióink nemes szándékainkat elcsúfítanák. Így aztán az életünk azt fogja tükrözni, hogy Jézussal időt töltöttünk… és szavak nélkül is, a tökéletlen életünk egy Istent dicsőítő prédikációvá válik. 

Drága Uram! Kérlek taníts meg miként tükrözhetném a Lényedet az életemen keresztül. Úgy szeretnélek képviselni, hogy a szavaimat csak akkor használjam, amikor szükséges. Nem szeretnék üresen fecsegni. Jézus nevében jövök Hozzád, Ámen 

Ige további átgondolásra: 

Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak 
(Ap.csel.4:13) 






Forrás: Lisa TerKeurst: Great Sermons Aren’t Preached, They’re Lived, June 8, 2017. Daily Devotional, Proverbs31 Ministries, fénykép: pinterest.com


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések