Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa a fájó szíveket

Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megtörteket.

(Lk 4,18)

„Miért nem tudod már összehozni?”

„Igyekezz jobban!”

Mondták már ezt neked? Vagy talán már te is korholtad így magad.

Talán azok, akik ott álltak a forró názáreti domboldalon, ugyanezt kérdezték maguktól. Sokan igyekeztek teljes erejükkel betartani a törvényi előírásokat, és tudták, hogy nem sikerült. Vajon ez a Jézus majd újabb szabályokkal áll elő?

Képzelheted meglepetésüket, mikor meghallották Jézus személyes programját:

Azért jöttem, hogy megnyissam a vakok szemét.

Azért jöttem, hogy szabadon engedjem a foglyokat.

Azért jöttem, hogy örömhírt vigyek a lélekben szegényeknek.

Azért jöttem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket.

A tömeg döbbenten hallgatta, mert egy harcos kiállására vártak, nem egy szívdoktorra. Jézus nem köntörfalazott. Azért jött, hogy kiteljesítsen minket – Önmaga által.

Azok számára, akik nagyon igyekeztek, akik nekifeszültek, átformáló hatása volt az üzenetnek. Ahhoz voltak szokva, hogy szabályokat kövessenek, hogy eleget tegyenek az emberi elvárásoknak, nem pedig ahhoz, hogy megpihenjenek a mindenható Isten hatalmának árnyékában.

Mikor hívő lettem, nem fogtam fel Jézus küldetési nyilatkozatát. Kezeletlen sebeket hordoztam a lelkemen, mindent magam akartam helyrehozni. Amikor felismertem a Lk 4,18 üzenetének erejét, minden megváltozott: a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit már megtett valaki értem.

Jézus nem azt várja el, hogy egyedül végezzük el saját megigazulásunkat. Nem a mi erőnk vagy hatalmunk fogja a változást előidézni bennünk. Persze, tudunk változtatni. Igen, meg tudjuk nyitni fájó szívünket az ő gyöngéd érintése előtt. Igen, engedhetjük, hogy olyan irányba vezessen, ami nincs ínyünkre, hogy új utakat fedezhessünk fel – és a régieket hagyjuk magunk mögött. De mindezt partnerségben tesszük Istennel. És Ő a nagyobb.

A másik felfedezésem az volt, hogy nem kell kiérdemelnem Isten szeretetét. Talán te is úgy gondolkozol, hogy majd akkor lesz megelégedve veled Isten, majd akkor fog egészen szeretni, ha mindennek megfelelsz, ha „összehoztad”.

Jézus kijelenti küldetési nyilatkozatában, hogy már most szeret minket. Csomagostul, fájó szívestül. Ha felfogjuk ezt a szeretetet, megváltozunk. Arra indít, hogy viszonozni akarjuk, hogy teljes szívünkkel bízzunk Jézusban.

Ez a bizalom segít, hogy meghalljuk a hangját. Megérezzük, ha tanítani akar, vagy ha más irányba akar fordítani. A kísértést Mennyei Atyánk iránti szeretetünk fényében mérlegeljük. Ez a kapcsolat segít felfedeznünk valódi, gyermeki önmagunkat (Jn 1,12).

És végül a Lk 4,18 arra is megtanított, hogy nem kell elmenekülnöm, ha megbántva érzem magam.

A fájó szív gyakran olyan lépésekre indít, amit később megbánunk. Ha valaminél vagy valakinél keressük az enyhülést. Jézus küldetési nyilatkozata arra hív, hogy ne fussunk el, pihenjünk meg Nála, és várjuk bizalommal, hogy gyógyító érintésének hatására előtűnjön valódi énünk.

Maradjunk ma a Lk 4,18 közelében, mert Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa fájó szívünket.

Drága Jézus, hosszú időn át saját erőmre koncentráltam, de most várakozón megpihenek Benned. Köszönöm, hogy a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit Te már megtettél értem. Ámen.

(Suzie Eller: Jesus Came to Heal Hurting Hearts, Encouragement for today, 2014.02.21. www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/, fotó: pinterest.com)