Attól hogy valami befejezetlen, még nem értéktelen

„Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.” Ézs 64,7

A városban, ahova költöztünk, az élelmiszerbolt nem egyszerű bevásárlóhely volt. Ide jártak az asszonyok beszélgetni.
Szerettem volna én is csak úgy őgyelegni, és szóba állni potenciális új barátnőkkel, de nem tettem. Féltem, hogy valami rosszat mondok, vagy nem jut semmi az eszembe.
Mások olyan könnyen tudnak beszélgetni. Én miért nem? Éretlennek tartottam és kényelmetlenül éreztem magam ebben az új szituációban.
Így hát megtanultam ügyesen kivédeni a közeledésüket. Ha valaki felém jött, befordultam a következő sarkon. Ha szemkontaktusba akart lépni velem valaki, úgy tettem, mintha nem látnám. Ha esetlen cseleim nem működtek, és csapdába kerültem a forgalmasabb helyeken, meg se mukkantam.
Nem arról van szó, hogy szégyenlős vagy gyáva lettem volna, bár az is benne volt. Zűrzavaros otthonunk volt, hamar megtanultam, hogy szavaimat félre lehet érteni. Ezért inkább megszoktam, hogy elvonulok és hallgatok.
Ahogy visszatekintek arra az időre, szeretném fiatalka önmagamat magamhoz húzni, és meggyőzni arról, hogy igenis számít a véleménye, és idővel kevésbé fogja befejezetlennek érezni magát ezen a területen.
Elmondanám neki, hogy Isten 100%-ban elégedett volt azzal a szépséggel, ami fejlődött benne.
És elmondanám, hogy mindannyian befejezetlenek vagyunk. Még azok is, akik látszólag könnyedek, tele önbizalommal. Azok is, akik hangosan kiáltják a nevedet, mikor meglátnak az élelmiszerüzletben.
Mert megtanultam valamit: ami befejezetlen még nem értéktelen.
Ha az ember befejezetlen, az azt jelenti, hogy növekedésben van.
Fogalmam sem lehetett akkor arról, hogy egy nap előadó leszek, és semminek nem fogok jobban örülni, mint ha új ismeretségeket kötök. Nem hittem volna, hogy egyszer teljesnek érzem magam Isten keze munkája nyomán, ahogy mai alapigénk mondja: „Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian” (Ézs 64,7).
Te szoktad kevésnek, elégtelennek, befejezetlennek érezni magad, mint én annak idején? Érzel bizonytalanságot valamilyen téren, ahol teljesítened kell?
Ha igen, javaslok három módszert, amik nekem segítettek, hogy magabiztosabb legyek, és talán neked is jól jönnek:
1. Fogadd el, hogy még van veled tennivaló, és ez így van rendjén. Akkor régen nem gondoltam, hogy azok az asszonyok is küszködtek a maguk bizonytalanságaival, akik odakiáltottak nekem a boltban. Mindnyájunk életéhez hozzátartozik ez a küzdelem.
2. Bízz Istenben, hogy Ő pontosan tudja, mi rejlik benned. Mind arra várunk, hogy gyöngéd kezével alakítson minket. És tudod, mi nagyon fontos? Minél inkább bízunk Isten lehetőségeiben és képességeiben, annál kevésbé fog uralkodni rajtunk a bizonytalanság.
3. És végül, itt az ideje elkezdenünk a növekedést. Tudom, hogy ez a legnehezebb része a dolognak, de minden megtett lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy felismerjük, kik is vagyunk valójában, és mi az, amit Isten pontosan tud rólunk és a lehetőségeinkről.
Idővel az a nagyon befejezetlen fiatal lány lassan megtette az első, totyogó lépéseket.
Beszélgettem egy potenciális barátnővel, és hazafelé elhatároztam, hogy nem ostorozom magam, nem elemezgetem, mit mondtam jól vagy rosszul, mit nem kellett volna elhallgatnom.
Kezdtem ugyanolyan irgalommal tekinteni önmagamra, ahogy másokra tekintettem.
Megértettem és elfogadtam azt az igazságot, hogy a szellemi-lelki növekedés nem egyszeri alkalommal történik, hanem egy egész életen át tartó felfedezés. Isten keze életem minden területén ott van.
A Fazekas korongja egyre csak forog. Sok még rajtam a befejezetlen, de ezt már nem akadálynak, inkább kalandnak látom.

Uram, sok minden befolyásolja, hogyan nézek önmagamra, de ma ott szeretném látni magamat a Te alkotó kezedben. Formálj engem. Dolgozz rajtam és általam. Fényed szűrődjön át a repedéseken, hogy mások is láthassák világosságodat. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: Unfinished Doesn’t Equal Unworthy, Encouragement for today, 2015.03.11., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)